"Lenyűgöző a "lányok" játéka is, engem azonban az az elfogadás, hivatástudat bűvölt el, ami sugárzik belőlük."

"Dupla örömöt okoztatok nekem az előadásotokkal! Láthattam, amint ifjú csapatom nézőből elképzelt szereplővé válik, valamint olyan páratlan érzelmi hullámvasútra ültettek fel engem is, hogy bizton állíthatom, életre szóló élmény marad minden jelenet! Remélem sok középiskolába tudtok még eljutni, mert varázslatos alakításaitokkal olyan hiteles tükröt tartottatok nekünk, hogy ráismerhettünk életszerepeinkre, az elcsépelt frázisokra, a családi játszmákra, vívódásainkra, hétköznapi örömeinkre, s felhívtátok figyelmünket életünk legfontosabb közösségére, a családra!"

"Hogy mi is a „Mianyánk”? Két színésznő, 140 perc és egy elképesztő előadás. Az egész darabot két színésznő – Romankovics Edit és Feuer Yvette – adta elő nekünk. Bár több szerepet játszottak, és azokat folyamatosan váltogatták, az előadás könnyen követhető és érthető volt. A „Mianyánk” nemcsak szórakoztatott, hanem mélyen el is gondolkodtatott bennünket. Szó esett a családon belüli „sötét” titkokról, hazugságról, lelki sérelmekről és ezek kezeléséről is. Az előadás nagy hatással volt ránk, olyan gondolatokat ébresztett, amelyekre a mindennapokban nem biztos, hogy gondolnánk. Örülünk, hogy láttuk, fantasztikus élmény volt."

"Tetszett nekik, hogy a színészek szinte az orruk előtt játszanak, ez sokkal közelebb hozta hozzájuk az előadást. Ami azonban igazán megfogta őket, az az volt, hogy az egyik szereplő már az előadás közben is megszólította a tanulókat, és bevonta őket a történet alakulásába, majd a feldolgozás fázisában a diákok maguk is alakíthatták a történéseket saját ötleteik alapján. Az előadás utáni foglalkozás megkönnyítette számukra a feldolgozást, illetve lehetőséget kaptak saját véleményük kifejezésére is."

"Az előadás végig lekötötte az egész csoportot, és passzív nézőkből aktív befogadóvá váltak a diákjaink. Tanárként nagy öröm volt látni, ahogyan bátran megnyíltak az előadást követő foglalkozás alatt, kifejtették véleményüket, és kreatívan beszálltak a közös játékba. Biztos vagyok benne, hogy az előadás és a drámapedagógiai foglalkozás segíthet a gyerekeknek rálátni saját családjuk hasonló helyzeteire, és kapaszkodót adhat a problémák, sérelmek feldolgozásához."

„Örök aktuális téma, nagyszerű előadásban. Köszönöm!”

"Gondolkodtató, elgondolkodtató előadás. Visszük, visszük-e a gyermekkorban kapott örömöket, sebeket!? Tudunk-e akár nő, akár - férfi harmonikus házastársi, családi, szülői kapcsolatot kialakítani, az egyre inkább zaklatott XXI. század hétköznapjaiban. Ez a nagy kérdés?"

"Megdöbbenően professzionális volt az egész, látszott, hogy teljesen átéltétek a szerepet. Magam is amatőr színjátszó voltam, hidd el, jó szemem van az ilyesmihez."

"Láttam az előadást tegnap. Komoly színészi munka. Pillanatok alatt váltanak igazi beleéléssel, hiteles megformálással. Elgondolkodtató darab, nekem gyomorba hatoló volt, mindamellett emészthető. Humora is van. Ajánlom."

"A cselekmény a mából kiragadott idődarabkában játszódik, de gyökerei, indítékai, érzelmei a régmúltból valók. Tetszett a darab. Nana és Malvin mikrokozmosza arra inspirál, hogy megértőbb és elfogadóbb legyek másokhoz, hiszen nem tudhatom, hogy kinek mi nyomja a lelkét."

"A Kiállok érted nagyon tartalmas program volt számunkra. A darab témája és története annyira nyomasztó, az előadás pedig annyira sokkoló, hogy a szünetben egy kicsit megijedtem, mert a gyerekek nem is nagyon tudtak hirtelen véleményt mondani róla. Az előadás után a foglalkozás viszont nagyon ügyesen feloldotta a gyerekekben levő feszültséget, a közös gondolkodás segített megérteni számos dolgot. A történet interaktív befejezése  pedig lehetővé tette, hogy a gyerekek maguk is részesei legyenek a történet lezárásának, és hogy végül azzal a pozitív érzéssel jöhessünk el, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is lehet valamilyen kiút."

"A gyermekotthon nevelőjeként izgalommal és félelemmel is vártam az előadást, tekintve, hogy nehéz témákat dolgoz fel és vajon melyik gyermeknek hoz fel megdolgozatlan és lezáratlan élményeket. Azt tapasztaltam, hogy az előadás mindenkit megérintett, amikor körülnéztem, minden gyermekünk érzelmi bevonódását érzékeltem, amelyet a lezáráskor tapasztalt döbbent csönd is mutatott. .... A feldolgozó csoport után folytattuk a kollégákkal a beszélgetést az előadásról és bár az élményszintű beszámolókon túl nem mentek mélyebb, sajátélményű megosztásokba a gyermekek, egyértelműen érezhető volt a megérintődésük. Alternatív jövőképükben, a színdarab által felvázolt események - elmondásuk szerint- nem szerepelnek, a mindennapokban mégis erősen megjelenik annak veszélye, így a témával való foglalkozást mind nevelői, mind pszichológusi kapcsolatokban tovább folytatjuk."

"Mikor tettünk meg mindent a fiatalért?”… Ezek olyan kérdések, amelyekről fontos a közös előregondolkodás, mert ahogyan a darab is mutatta, jöhet olyan helyzet, amelyben majd csak percek állnak rendelkezésünkre, hogy hassunk, és jobb belátásra bírjunk. Különösen értékessé teszi számunkra a foglalkozáson összegyűjtött érveket, hogy maguk a fiatalok adták az ötleteket hozzá, hiszen ki tudná legjobban, mivel lehet meggyőzni őket, ha nem ők maguk? Szívből remélem, hogy az Önök rendkívül hiteles, megrázó előadása, és az azt követő feldolgozó foglalkozás során sok gyerekben megszületett és elraktározódott valamilyen felismerés a hasonló helyzetek veszélyeivel kapcsolatban, elültetve bennük az óvatosság magját, ami egyszer majd szükség esetén, hasonló helyzetben működésbe léphet. És talán azt is lehetővé teszi, hogy a fiatal állami gondozott lányok és fiúk ne megtiport gyermeki vágyaik beteljesülésének kulcsát lássák a nekik felkínált „lehetőségben”, hanem a veszélyforrást és a mögötte álló manipulatív, embertelen számítást, és képesek legyenek azt kimondani, hogy Nem."

"A darab jól "ismeri" azt a szociokulturális hátteret, miliőártalmakat, ahonnan ezek az egyéni és közösségi drámák indulnak, ahol keletkeznek. Az alkotók jártassága a megjelenített szubkultúrákban a szereplők hiteles közvetítése által teljes mértékben igazolódott, "átjött"…Döbbenet volt látni a reakciókat, az arcok változását, a szemek párásodását, a kényelmetlen feszengést egy- egy fiatalnál, akikről tudom, számukra az eljátszott szerepek, sorsok - a sorsuk, vagy szeretteik sorsa."

"Volt néhány jelenet, ahol ki akartam menni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy legszívesebben közbeléptem volna. Nem túl szociálisan. :)"

"Legutóbb egy újszerű, diákjaink számára még nem megszokott programmal leptek meg minket, egy olyan drámapedagógiai foglalkozással, melynek keretében fontos társadalmi problémákat feszegetnek, és a színházi élmény drámaian megrázó jeleneteivel teszi ezt még hitelesebbé, a gyermeket az érzelemvilágán keresztül teszi érzékennyé a tanulság és a mondanivaló befogadására. Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni."

"A gyerekekhez közelálló téma magával ragadta a nézőket, majd az előadás befejezéséhez a gyerekekből alakult csoportok szerkesztettek záró felvonást, melyet elő is adtak egymásnak és a színészeknek. A csoport és az iskola között több éves kapcsolat alakult ki, hiszen az általuk feldolgozott témák, nagyon közel állnak az iskola pedagógiai hitvallásához, az elfogadáshoz, a befogadáshoz, a közösségformáló tevékenykedtetéshez, a csoportmunka során elért közös sikerekhez, az egymás segítéséhez."

"Nagyon jónak találtam, mert többet bízott a fantáziára, mint a ma “kedvelt” művek. Érthető volt a nyelvezete, úgy hogy megmaradt az igényes nyelvhasználat. Figyelmüket lekötötte, érdeklődők voltak, nagyon jónak tartom. Nem hasonítható más programokhoz, egyedi volt és figyelmet felkeltő és megtartó. A saját élettörténetüket adták elő. Az interaktív csoportmunka izgalmas volt, a különböző végkifejletek miatt. Más, hasonló jellegű foglalkozáson szívesen részt vennének a gyerekek. A legtöbb tanulónak minden részlet tetszett, egy-két diák találta unalmasnak. A saját életükre, gondjaikra ismertek."

"Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni. A foglalkozás a történetet az otthon kérdéskörével dolgozta fel: kinek mit jelent az otthon, mi az, amit innen magával vinne, amit sohasem szeretne elfelejteni…"

"A gyerekek izgatottsága mindvégig nyomon követhető volt. Az eleinte zárkózottak az előadás közepére kezdtek megnyílni. A kezdeti poénos befogadás a nyitások után kezdett elmélyülni a gyerekekben és átalakult a „lélek-be-fogadó” színház alapvető céljának eléréséhez: „a velem is megtörténhet”, „én is ilyen vagyok” élmény kialakulásához, ami ezeknél a gyerekeknél igen nagy dolog. A magam részéről csak gratulálni tudok az előadáshoz. Hetente kellene ilyen!"

"Diákjaink gyakran természetesnek tartják az őket körülvevő szellemi, fizikai terrorizálást, érzelmi zsarolást, mivel más mintával alig találkoznak. A színdarabok segítséget nyújtanak számukra a fenti állapotok felismerésében.
Az előadások utáni beszélgetések, foglalkozások segítettek feldolgozni a színdarabok által nyújtott meglehetősen intenzív élményeket, és egymás gondolatainak megismerése, valamint a közös gondolkozás által az adott helyzetből kivezető megoldási utak vázolódtak föl."

"Az előadás közben, lélekben ellenkezve, elhatárolódva szemléltem a számomra idegen élethelyzetet, világot. Ez a távolságtartás lassan oldódott bennem, idegensége ellenére a színészek játéka közvetítésével kapcsolódni kezdtem a zűrös helyzetű családhoz. Érzéseim szerint hasonlóan voltak ezzel nézőtársaim is.  Az úton hazafelé és még elalvás előtt is, a látottakon spekuláltam. Mit is láttam, miért is járunk színházba, koncertre, olvasunk könyveket?"

"Az előadás utolsó jelenetének értelmezésébe-folytatásába az alkotók aktívan vonták be a 11. A osztály diákjait, akik ennek a feladatnak örömmel tettek eleget. Több kisebb csoportban beszélhették meg az előadókkal gondolataikat, felmerülő kérdéseikre keresték együtt a választ. Egy előadás során nem megszokott, hogy az utolsó jelenetet folytassák a nézők, de ez egy rendhagyó életvitel óra keretén belül megtörténhet, a csoportok tagjai bemutatták a színpadi kellékeket (ágyat, ruhaneműket, asztalt, széket...) felhasználva, hogy ők hogyan fejezték volna be a drámát. A diákok számára újszerű élményt, elgondolkodtató történetet és a tovább-gondolás lehetőségét nyújtotta az előadás. Az előadók a feldolgozás során messzemenően partnerei voltak a diákoknak, kedvességükkel és határozottságukkal segítették azt a munkafolyamatot, melynek végén talán egy kicsit sikerült azt elérni, hogy belegondoljunk abba, micsoda emberi sorsok és indítékok mozgatják a körülöttünk lévő világot."

"Bizony mondhatom, hogy rám is nagy hatással volt az előadásotok. Részesének, tehetetlen szereplőjének éreztem magam, és amikor épp ki tudtam pillanatokra vonódni, akkor meg a diákjaimat néztem, hogy ki mennyire van benne a történetben, tehát tulajdonképpen akkor is az általatok létrehozott rezgésben voltam. Jó volt átélni a foglalkozáson, hogy mennyire alkotói lettek a diákok is a levezető folyamatoknak. Milyen mértékben ki tudták magukból adni a felgyülemlett érzéseket, érzelmeket."

"Bár a történet brutálisan sokkoló volt - de talán így lehetett leginkább az első perctől kezdve megragadni a gyerekek figyelmét. A mai fiatalok a "terror és a horror" borzalmai között élik életüket - akár a virtuális, akár a valós világban. Az események feldolgozása arra mutatott rá, hogy a legreménytelenebb élethelyzetből is van kiút. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beszélgetések során számba vették a segítségkérés lehetséges módozatait is. A foglalkozás vezetői nagy empátiakészségről és magas fokú pedagógiai-pszichológiai érzékről tettek tanúbizonyságot. Sok ilyen programot szeretnék még a tanítványaimnak. Köszönet érte!"

"Az előadás drámai erejével, fordulatos történéseivel maximálisan bevonja a középiskolás korosztályt. A történet erős, kamaszokat nagyon megérintő kérdésfeltevései pedig egy nagyon ígéretes feldolgozó foglalkozást tudnak generálni. A darab színészei a tanárok és diákok számára rendkívül kielégítő, jó hangulatú foglalkozást tartottak, ami nagyon jó levezetése volt a darab által feldobott már-már túlzottan magasnak tűnő labdáknak. A feldolgozó foglalkozáson a diákok aktivitása igazolja a megdöbbentően erős történet legitimitását."

"A Bohócok a láthatáron csoport darabját nézhették meg alsósaink április 6-án, pénteken. Egy igazán mozgalmas, energikus történetbe csöppentünk. Először is megismertük a modern kor vívmányát: a Pucerátor 2000 nevű hiper-szuper tisztítógépet, mely egyszerre idézte meg a kissé rámenős reklámok világát, és a vásári komédiák magával ragadó hangulatát. Az előadás erénye, hogy mindvégig fenntartotta a gyermekek figyelmét, nemcsak azzal, hogy ők is részesei lehettek a történetnek, hanem a látvány, a szereplők jelmeze, a közvetlen, barátságos, humoros előadásmód is ezt szolgálta. A darab egyszerre volt modern és klasszikus. Az életet mozgató örök ellentét, a jó és a rossz harca, s végül a jó győzedelmeskedése. A gyerekek nagy élvezettel találták meg helyüket a mesék varázslatos világában, ahol minden életre kelhet, egy ing, egy kendő, s még az is kiderül, hogy a zsebükben csillagpor lapul."

"A produkció ötvözte a színjátszás, a bábjáték és a drámajáték elemeit, épített a gyerekek képzelőerejére. “A mutatványos”, egyedi, különleges ruházatukkal, - melyen a roma kultúra motívumait is felfedezhetjük - és különleges gépezetekkel, ami elvarázsolta a gyerekeket, színvonalas produkciót nyújtottak."

"Érdekes, egyedi megjelenésükkel még az előadás kezdete előtt felkeltették a tanulók érdeklődését. Ruházatuk, mely különleges jelleget kölcsönzött viselőjüknek, kiváltotta a közönség tetszését. Érdekes gépezetük szintén feltűnést keltett. A figyelem az előadás alatt folyamatosan megmaradt a nézők körében. Ezt a különböző drámapedagógiai elemekkel: mimikával, gesztikulációval, hanglejtéssel, hangerő változásával sikerült megtartani. Változatos  mozgással, zörejekkel, dalokkal tették elvezetesse a műsort. A produkció alatt bevonták a nézőket is az előadás menetébe, így a gyerekek is részesei lehettek a műsornak. Komplex élmény során sok vicces elemmel is találkoztunk."

"Az előadás interaktív volt, a gyermekeket több alkalommal is bevonták a történetbe, így a mese részesévé és aktív alkotójává tettek őket is. A jelmezek tetszetősek, színesek voltak, a gyermekek érdeklődését azonnal felkeltették a kellékek. Külön érdekesség volt a pucerátor szerkezet, amelyet változatos formában használtak fel az alkotók. A koreográfia, a megszemélyesítések nagyon tetszetősek voltak, a szereplők karakterét a tárgyjátékkal nagyon jól be tudtak mutatni a színészek."

"Nagyon tetszett az előadás. Jó volt, hogy a színészek tisztában voltak azzal, hogy sokak számára kínos ez a helyzet (az együttjátszás, interakció), és próbálták oldani a feszültséget. A játékok izgalmasak voltak."

"Kiskosztümben, körül kívül, de meglátom a lényeget:
Múltban élve, jövőt félve nem játék az életem.
Kire gondolsz? Csak magadra? Mindig másra? Egy se jó!
Kimondható kis szavakból épül fel a léghajó.
Más szemszögből megfigyelve, jobban látszik a kép.
Bátrabban is kiálthatjuk, mikor kell, hogy hé!
Sorok közül kiérezve, egy jó szóra kiéhezve,
Szófelhőkből kiolvasod, a kritika lételem.
Felderengő értelmiség hétköznapja hogy telik?
Együtt érez. Többet gondol. Nem tesz semmit? El ne hidd!
Tizennégy év az nem kevés, hastag gyermek szív, seb, ész.
Begyűrűzött Prométheusz tüzes hittel van remény!
Hálás szívvel, köszönettel, slammel teljes a jelen.
Bohócok a Láthatáron ezt jelenti most nekem."

"Tudom jól, milyen ébresztgető hatással van a diákokra egy-egy ilyen drámafoglalkozás, és azt is, hogy pedagógiai haszna rendkívül nagy. Egy olyan osztályt (a 11. D-t) választottam az Én Prométheuszra gondoltam részvételi slam színházi programotokra, akiket idén kaptam meg magyarból, és visszahúzódó, csendes csapatnak mondják őket.  Yvette és Kristóf megjelenését és drámafoglalkozását eleinte bizalmatlanul fogadták, de aki ott volt és végigjátszotta a drámajátékokat, annak megváltozott a véleménye. Kiléphettek az iskolapadból, kíváncsiak voltak a hozzászólásaikra, és újra gyerekek lehettek. A manipulálhatóság témáját ők átverésnek neveznék. A témafelvetéskor nem merték behozni a személyes, családi vagy iskolai dolgokat, az őket érintő erőszak "élményeit". A zavartalan játék azonban felszabadította őket, s habár a slam-írásban 5-6 aktív résztvevő szólt hozzá, mindenki figyelt, és láthatóan érdekelte őket a többiek véleménye."

"Rendhagyó irodalomórának is beillettek a sorok, amiket közösen alkottak az előítéletről, a konfliktuskezelésről. De kívül ülve is érezhető volt egy-egy nagyobb etap végén a nagy csend, ahol kicsit megállva, elhűlve, vagy épp értetlenül egymásra nézve megtörténtek a felismerések. Számomra nehéz volt a körön kívül, passzív szemlélődőként részt venni, de így figyelhettem a diákok nonverbális kommunikációját, egymáshoz való viszonyát és tudatosíthattam, egy-egy témafelvetés mekkora hatást tehet, mekkora felelőssége van egy tanárnak."

"Én az előadást nagyon értékesnek és kiemelten fontosnak tartom, mert olyan témákat vet fel, amelyek a magyar társadalmat és ezen keresztül a fiatalok életét nagyon közelről érintik, nemcsak az életkori sajátosságok miatt, hanem a manipuláció mindennapi jelenléte és a felelősségvállalás nyilvános, sokszor politikai elutasítása miatt is. Számomra lenyűgöző volt, hogy milyen könnyedén manipulált minket az előadás, és az is, hogy egyik gyerek sem vállalta, hogy támogassa az igazgatónőt, pedig utólag kiderült, hogy voltak a csoportban, akik egyetértettek vele. Ennek kapcsán a társas nyomás jelenségéről is beszélgettünk. Fontosnak tartanám, hogy az előadást minden gimnazista nézze meg, hiszen a mi felelősségünk, hogy ezek a most alakuló fiatalok reflektáljanak arra, hogy hol állnak a felelősség felvállalásának fejlődésében, mi az, ami a szüleik felelőssége, és mi az, ami az övéké...Ezek körbejárására kitűnő apropó volt ez a darab."

„Klassz ez a műfaj, remek és mindenkit érintő téma. Érzékenyít, elgondolkodtat, megnevettet. Jó, hogy nem volt kötelező a részvétel, de mégis mindenki hozzáadott valamit ha mást nem, az elején a szót, ami eszébe jutott. Érdemes ilyen jellegű előadásokat tartani, nagyon köszönöm az élményt. További sikereket, jó munkát, ötletelést.”

„Elgondolkodtató, vicces és jókor jött!”

„Látni saját magad másban egyszerre megnyugtató és felkavaró érzés. És mivel sikerült ezt kiváltani, így az előadás már elérte célját.” 

„Köszönjük az együtt-érzést, együtt-gondolkodást, ebben  a csodás rendhagyó színházi előadásban! Úgy éreztük magunkat, mintha egy baráti társasághoz érkeztünk volna. Köszönjük a foglalkoztatást!”

„Nagyon jól éreztem magam, tetszett, és megindító is tudott lenni, miközben nevettünk is.”

„Imádtam a szereplőket, es a „műsorvezető” „tárlatvezető” hölgy, zseniális! Azért, mert ő tényleg ez a fazon!”

„Ez egy nagyon jópofa módszer arra, hogy hogy idegen emberek fontos témában meg merjenek szólalni, és beszélgetni egymással, plusz közbe-közbe szórakozni is.”

„Fantasztikus emberi környezet. Kedves emberek, egyedi közösség, sok dolog kis térben, ami már innen kilépve hiányzik. Köszönöm, hogy itt lehettem:)”

"Talán a "közösségi színház" a megfelelő kifejezés a ma esti eseményre, amely élő, interaktív, közvetlen (intim hangulatú) közös játék volt, ahol a néző, a játékmester és a színészek együtt keresték a válaszokat a párkapcsolatok életből ellesett fonákságaira. Van belőlük bőven!
Számomra nagyszerű élmény volt a testközelből látható remek játék, a jelenlévő vendégek komoly igyekezete a felmerült helyzetek megoldására, jelenetek és festmények értelmezésére."

"A nézők érezhetően hamar feloldódnak - nagy szerepe van ebben a színészek remek, közvetlen humorának - s hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy párkapcsolati kérdésekről vitatkozunk, személyes élményeket, véleményeket osztunk meg vadidegenekkel, mintha egy ismerős ismerősének az unokatesójának a házibulijába tévedtünk volna."