A szülőknek és a környezetnek persze nagy szerepe van a személyiség kialakulásában, de ez sok esetben dominánsan a testvérviszony közvetítésével történik. Például, ha a szülők túlságosan, vagy túl kevéssé szólnak bele a gyerekek közti rivalizálás folyamatába. Számos, szakértőinknek és nézőinknek köszönhető felfedezésünket szeretnénk bővíteni egy történetgyűjtési akcióval, majd megmutatni ezeknek a történeteknek a jelentőségét, az azonos sorsmintázatokat, az eltérőeket, a transzgenerációs szerepminták jelentőségét, a szerepkényszerekből való kitöréseket, a drámákat és a csodákat is. Testvértörténeteket gyűjtünk tértől, időtől függetlenül, bármilyen korú, az ország, illetve a világ bármely szegletében élő embertől. Akár írásban, akár szóban. Írásban maximum 4000-4500 karakter terjedelemben az artnersisso@yahoo.com címre kérjük. Illetve ugyanezen a címen Artner Szilvia projektvezetővel lehet konzultálni és megbeszélt időpontban egy interjú keretében megosztani a történetet. Személyes konzultációk A megmentő című előadások után a Magvető Caféban lesznek rendszeresen. A beérkezett írásokat megszerkesztjük, majd felolvasóesteket rendezünk belőlük, amelyek során közösen ünnepeljük meg a testvéri szeretetet, saját szertartásokat kialakítva, színházi játékokkal. Akár saját maga is felolvashatja a történetét, aki szeretné. Hosszútávon pedig egy előadást és egy kiadványt szeretnénk szerkeszteni belőlük, de az oldalunkon is szeretnénk közzétenni néhányat. Természetesen anonim módon kezeljük a szövegeket, ha nem kéri a szerző külön, hogy megnevezzük, illetve nem engedélyezi, hogy megnevezhessük. A későbbiekben lesz még fiútestvérekkel, különböző nemű tesókkal és egykékkel foglalkozó est is. Természetesen ikrek, féltestvérek, mostohatestvérek, testvérpótló unokatesók történeteit is várjuk. Az írás, a közlés módja pedig szintén sokféle lehet. Lehet egyszerűen leírni a viszonyt a kezdetektől máig, vagy visszafelé az időben, a jelentősebb fordulópontok mentén. Lehet egy különleges, esetleg családi esemény kapcsán elmondani, visszaemlékezve. Lehet egy testvérek közti konfliktusból kiindulni, lehet a szülőket megkérdezni, vagy barátokat arról, hogyan láttak minket és azt is beleszőni. Minden érdekes és tanulságos lehet mások számára. Vagy egyszerűen lehet csak leírni a családfát, a szülők, a nagyszülők testvéreinek a sorsát elmesélve és elhelyezni benne magunkat. A projektvezető tehát személyesen is ad tanácsot a megíráshoz, de néhány alapvető kérdést megosztunk itt, amelynek mentén érdemes gondolkodni: Milyen volt a család, amibe beleszülettél. Hogyan vártátok a testvéredet, testvéreidet, illetve hogyan vártak téged az elbeszélések alapján? Mekkora a korkülönbség? Változott-e az érkezésével, érkezésükkel, az érkezéseddel valami a családban? A családi képeken milyennek látni benneteket? Volt-e versengés köztetek? Megosztottátok-e a legbelsőbb titkaitokat, vagy más volt a lelki társ? Ki volt a bizalmasotok a családból, családon kívülről? Ki volt az azonos nemű példaképetek, ideálotok? Ki volt az ellenkező nemű kedvenc? Együtt jártatok iskolába? Hogyan éreztétek magatokat ott? Hogyan értékeltek benneteket ott? Miben hasonlítottatok, miben különböztetek? Mikor önállósodtatok és hogyan? Ki költözött el előbb? Mennyire különféle módon vagy hasonlóan zajlik az életetek? Milyen volt a kapcsolatotok felnőtt korotokban? Milyen lett a saját családotok? Emlékeztet-e benneteket valamelyik gyereketek a tesótok valamelyikére, ti látjátok-e magatokat valamelyik gyerekében? Melyik szülőre emlékeztet benneteket a másik, ha egyáltalán? (Vágjátok-e egymás fejéhez például, hogy tiszta anyu, vagy apu vagy?) Milyen jelentős események történtek veletek együtt? Milyen közös örömökben, bánatokban volt részetek és egy hogyan hatott a kapcsolatotokra? Voltak-e sorsfordító események az életetekben külön, illetve közösen. Ha igen, ez hogyan befolyásolta a viszonyotokat. Mit szeretsz, mit nem bírsz benne/bennük? Milyennek tartod most őt/őket és magadat, a kapcsolatotokat?Ha egyke vagy vágytál-e testvérre? Milyen tesót szerettél volna? Ha nem szerettél volna tesót miért nem? Alakítottál-e ki valakivel olyan kapcsolatot, mintha a testvéred lett volna, vagy lenne? Tudod-e miért nem lett testvéred? (Nem is volt tervezve, vagy valami nem úgy alakult.)Te tervezel-e gyereket, van-e gyereked? Tervezett vagy nem tervezett gyerek, illetve gyerekek. Milyennek látod a gyerekeid egymással való kapcsolatát? Ha egyke, szerinted ezt hogy viseli? Természetesen ezek a felvetések csak támpontok. Nagyon szívesen vesszük, ha hozzáteszitek a saját szempontjaitokat, vagy teljesen új szemüveget adtok nekünk a testvérkapcsolatokra, vagy a testvér nélküliségre való rálátáshoz.

Bővebb információ hamarosan

Jegy vásárlásához kattintson ide.

“Pár éve azt mondta a tesóm, hogy neki én vagyok a karácsony. Akkor tudtam, akárhogy is állok éppen anyagilag, nekem (ahogy sok éve már) a jövőben is minden télen Németországban a helyem, kerüljön bármibe is az út. Három gyereke van, azóta unokája is, de a karácsony én vagyok.” (Várkonyi Judit) “Néha, például a játszótéren azt hazudtam alkalmi játszótársaknak, hogy van testvérem. Sokat hazudtam, fantáziáltam gyerekként, meséltem, mindenfélét, és sosem éreztem azt, hogy ez nincs rendben. Az életem része volt.” (Eszter) Mindenkinek az életét, sorsát alapvetően határozzák meg a testvéréhez, testvéreihez való kötődései, illetve a testvér hiánya. Az emberek önmaguk identitásának meghatározásakor gyakrabban alapoznak a testvérükhöz való viszonyukra, mint a szülővel való azonosulásra vagy ellenazonosulásra. Ebből indul ki a Tesvérképek projekt, melynek kapcsán testvértörténeteket gyűjtöttünk és felolvasókat állítottunk össze belőle. Az első alkalommal nők történeteit adtuk közre. Egykék, fiútestvérek, vagy lánytestvérek között felnőtt nők szemével néztünk rá a mai magyar családi viszonyokra, a kapcsolatainkra, gyerekeinkre. A projekt vezetője, az est szerkesztője és dramaturgja: Artner Szilvia A felolvasó színészek: Feuer Yvette, a Láthatáron Csoport alapítója és Háda Fruzsina, szabadúszó színész (Láthatáron Csoport, TÁP, Titkos Társulat etc.) volt. Zongorán játszott és énekelt: Kovács Linda. Az est során lehetőség nyílt arra is, hogy bárki felolvassa a magával hozott történetét. Ha az előadás előtt legalább 15 perccel érkezik és jelzi ezt a szervezők felé. A belépés ingyenes! Az előadás után a mulatság ajánlott.

“Olyan jó tesók vagyunk, amilyen jók csak tudunk lenni. Ez sokszor egyáltalán nem elég jó. Én például kiskoromban nemigen gondoltam figyelembe venni, hogy ő szegény nem tud járni. Szívattam. Vele pakoltattam be az iskolatáskámat, miután a kezébe nyomtam az aktuális napi órarendemet – és ezt a bepakolást az avasi lakótelep házgyári paneljának tenyérnyi gyerekszobájában egy felnőtt tolókocsiból végrehajtani egyáltalán nem volt egyszerű feladat.” (Szaniszló Judit) “Anyu kedvence volt, és ma is az. Annyi rosszat csinált, hogy őt kellett a legjobban szeretni. Egy időben, amikor apu elől már jó ideje bujkált, a mellettünk álló, omladozó házba költözött, ahová én soha nem mertem átmenni, pedig csak az udvari kerítést kellett volna átugranom, mert féltem a hatalmas gazokban sejtett kígyóktól. Anyu minden este átcsempészett neki egy-egy tál ételt, kenyeret.” (Jónás Tamás) “Elkezdtem a húgomnak felidézni azt a csodás tervet, ahogyan a jövőt képzeltük, a békés és boldog öreg éveinket. Egy nagy tengerparti apartmant tervezünk amúgy, amit többen bérlünk, kinek-kinek külön lakrésszel. Egy állandó szakács-takarító és egy nővér élne még velünk, mindezt eladott ingatlanaink és összedobott nyugdíjunk fedezi. A húgom nem értette, miért ebben az érzékeny pillanatban hozakodom elő ezzel a szerinte még igen távoli képpel.” (Karafiáth Orsolya) Ezúttal hivatásos szépírókat is felkértünk, hogy osszák meg velünk a testvéreikről, illetve a hiányzó testvéreikről szóló történeteiket. A mezőny pedig koedukált, férfiak és nők is vallanak komoly felnőtté vált húgocskákról, idegesítő bátyókról, nagyszerű öcsikékről, képzelt nővérekről. Mert testvére, de legalábbis testvérképe mindenkinek van! Az előadók: Feuer Yvette és Szegedi Tamás színészek, valamint Király Martina énekes, dalszerző. A zenés felolvasó után a szerzőkkel beszélgettünk, nem csak testvériségről. Az est szerkesztője és háziasszonya Artner Szilvia volt. Facebook esemény >>

A Láthatáron Csoport felolvasószínházi estje a Testvérképek című projekt része. Artner Szilvia projektvezető szerkesztésében, Feuer Yvette és Szegedi Tamás előadásában az eddig összegyűjtött, személyesen elmondott, illetve leírt történetek különleges válogatást alkotnak. A Magyar Pszichoanalitikai Egyesület Konferenciáján, október 11-én vettünk részt Testvérképek projektünkkel.

„Tesótlan élni nem lehet. Tulajdonképp alkalmas bárki, Ha ehhez eléggé szeret.” 

(Kiss Judit Ágnes: A tesó)

A Láthatáron Csoport A megmentő című darabja nyomán indította el ezt a színházi- és társadalmi kutatási projektjét. A testvértörténetet feldolgozó előadás utáni beszélgetésekből az derült ki, hogy mindenki sorsát alapvetően határozza meg saját testvéreihez fűződő viszonya, a testvér hiánya, illetve a testvér keresése az életben. Az emberek önmaguk meghatározásakor legalább olyan gyakran alapoznak a testvéreikkel való kapcsolatukra, mint a szüleikkel való azonosulásra, vagy ellenpontozásra. A “testvérkutatás” sok izgalmas kérdést vet fel és árnyaltabb képet fest a családról és a társadalomról.

A szervezők célja még több testvértörténet gyűjtése széles társadalmi merítésben, és a történetek elemzése révén többféle magyarországi családmodell megmutatása és megértése, további felolvasó estek, és várhatóan egy 2020-as színházi előadás formájában.