“Egészen lenyűgöző és elgondolkodtató este volt. – sok gondolattal térek haza! Köszönettel: Vadász András, Budaörs” – vendégkönyv bejegyzés

“Remek dráma, borzasztó, hogy ilyen időszerű. Köszönet az író/rendező profizmusának és a színészek játékának.” – vendégkönyv bejegyzés

„Menjetek, menjetek! Gondolkodtató, bevonzó, hosszan munkáló! Fontos. Örülök, hogy ott voltam.” – vendégkönyv bejegyzés

„Remek volt és munkálkodik rendesen az emberben. Remélem, sokat fogjátok játszani!” – vendégkönyv bejegyzés

“Nagyon tetszett! Jobban vitatkoztam volna, ha nem az élete lett volna a tét! Emberileg úgy éreztem, kegyelem jár neki, de erkölcsileg nem értettem egyet! Ártatlanként szavaztam. A darab szuper volt! :)”

“Soha ilyen hosszú, és koncentrált figyelmet nem tapasztaltunk tőlük, mint az előadás alatt. A feldolgozó megbeszélésben nem voltak együttműködők a gyerekek, csak röviden akartak a beszélgetésben részt venni, távolodni akartak a témától, és a felkavaró érzésektől, ez számunkra mindennapos küzdelem, benne maradni egy témában, egy szituációban. Másnap bemutattuk a filmet, és kis csoportban (2-3 fő) újra beszélgettünk az előadásról, ott derült ki ,hogy nagyon sajnálták azt a szegény lányt. Összességében nagy segítség volt számunkra, és lehetőség más formában is feldolgozni az életüket körülfogó agressziót.”

“A színházi nevelés egyik kiemelkedő darabját láthattuk, tele érzelemmel és feszültséggel. Nagyon is aktuális téma, minden diáknak látnia kéne. aki nem érintett azért, aki pedig érintett annak azért. Öröm volt nézni, hogy olyan gyerekek is lefagyva figyeltek akiknek 30 percet is nehéz csendben kibírni. Köszönjük hogy iskolánkba is elhozták.”

“A Kiállok érted nagyon tartalmas program volt számunkra. A darab témája és története annyira nyomasztó, az előadás pedig annyira sokkoló, hogy a szünetben egy kicsit megijedtem, mert a gyerekek nem is nagyon tudtak hirtelen véleményt mondani róla. Az előadás után a foglalkozás viszont nagyon ügyesen feloldotta a gyerekekben levő feszültséget, a közös gondolkodás segített megérteni számos dolgot. A történet interaktív befejezése  pedig lehetővé tette, hogy a gyerekek maguk is részesei legyenek a történet lezárásának, és hogy végül azzal a pozitív érzéssel jöhessünk el, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is lehet valamilyen kiút.”

“A gyermekotthon nevelőjeként izgalommal és félelemmel is vártam az előadást, tekintve, hogy nehéz témákat dolgoz fel és vajon melyik gyermeknek hoz fel megdolgozatlan és lezáratlan élményeket. Azt tapasztaltam, hogy az előadás mindenkit megérintett, amikor körülnéztem, minden gyermekünk érzelmi bevonódását érzékeltem, amelyet a lezáráskor tapasztalt döbbent csönd is mutatott. …. A feldolgozó csoport után folytattuk a kollégákkal a beszélgetést az előadásról és bár az élményszintű beszámolókon túl nem mentek mélyebb, sajátélményű megosztásokba a gyermekek, egyértelműen érezhető volt a megérintődésük. Alternatív jövőképükben, a színdarab által felvázolt események – elmondásuk szerint- nem szerepelnek, a mindennapokban mégis erősen megjelenik annak veszélye, így a témával való foglalkozást mind nevelői, mind pszichológusi kapcsolatokban tovább folytatjuk.”

“Mikor tettünk meg mindent a fiatalért?”… Ezek olyan kérdések, amelyekről fontos a közös előregondolkodás, mert ahogyan a darab is mutatta, jöhet olyan helyzet, amelyben majd csak percek állnak rendelkezésünkre, hogy hassunk, és jobb belátásra bírjunk. Különösen értékessé teszi számunkra a foglalkozáson összegyűjtött érveket, hogy maguk a fiatalok adták az ötleteket hozzá, hiszen ki tudná legjobban, mivel lehet meggyőzni őket, ha nem ők maguk? Szívből remélem, hogy az Önök rendkívül hiteles, megrázó előadása, és az azt követő feldolgozó foglalkozás során sok gyerekben megszületett és elraktározódott valamilyen felismerés a hasonló helyzetek veszélyeivel kapcsolatban, elültetve bennük az óvatosság magját, ami egyszer majd szükség esetén, hasonló helyzetben működésbe léphet. És talán azt is lehetővé teszi, hogy a fiatal állami gondozott lányok és fiúk ne megtiport gyermeki vágyaik beteljesülésének kulcsát lássák a nekik felkínált „lehetőségben”, hanem a veszélyforrást és a mögötte álló manipulatív, embertelen számítást, és képesek legyenek azt kimondani, hogy Nem.”

“Számomra rendkívüli módon gondolatébresztő volt az előadás, sokkoló részletességgel szolgált a saját lelkiállapotom megértéséhez. Olyan megvilágításba helyezett dolgokat, amik segítséget nyújtanak a látásmódom változtatásához. Köszönöm”  

“Szuperül összerakott, nagyon magával ragadó előadás. Elképesztően elgondolkodtató és zseniálisan bemutatja a transzgenerációs örökségeket. Hálás köszönet.“

“Nagyon örülök, hogy megnéztem az előadást a 14 éves gyerekemmel. Érzékenyítő, mellbevágó, sok ilyet kellene még játszani.”

“Minden pillanata az előadásnak ismerős volt, és így is talán saját magamat meglepve leginkább volt egy pillanat, ahol nem akartam volna tovább nézni. Fájt látni, amit már ismerek, amiről tudni és a végére mégis hálás vagyok, hogy kívülről végig nézhettem, amit eddig azt hittem, nem is tudnék még jobban átélni.”

“Hálásan köszönöm a munkátokat! A szívszorító és felemelő történeteket, a mély empátiát, megértést, amit ezek a sorsok ezerszeresen megérdemelnek. A színpadi megvalósítás, a végtelen finom színészi munka csak hab a tortán.” 

“A Ketrecharc nekem nagyon tetszett. Látszik, hogy nagyon jó színészek. Sokszor el is felejtettem, hogy csak megjátsszák. Én belőle azt tanultam, hogy ne a verekedést válasszam, ha valaki felidegesít, mert van jobb opció.” (Nancy)

“Életem egyik legizgalmasabb élménye volt. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen jól eljátszottátok a szerepeket. És tényleg olyan volt, mintha igazából megtörténne az egész esemény. Remélem, hogy még találkozunk veletek. Ti vagytok a legjobbak.” (Niki)

a történet vitt magával. Nem csak néztük az előadást, hanem azonosulhattunk mi is, közbeszólhattunk mi is, hogy mi legyen a folytatás

nagyon tetszett az előadás, felemelő volt jelen lenni és átélni. Mindent meg lehet oldani kommunikációval, erőszak és bántalmazás nélkül

„Nagyon tetszett, hogy minket is bevontak az előadásba. Ez sokat segített abban, hogy beleéljem magamat. Az is jó volt, amikor a darab elején egy kicsit még a történeten kívül is tudtunk beszélgetni és játszani. Tanulságos volt és sokat tanultam a vitás helyzetek kezeléséről. A színészek is nagyon élethűen játszották a szerepüket. Tényleg úgy éreztem, mintha valóság lenne.”

„Nagyon tetszett az előadás! Nem volt hangos és élvezetes volt! És nem volt hosszú sem! Köszönjük!”

“A Bohócok a láthatáron csoport darabját nézhették meg alsósaink április 6-án, pénteken. Egy igazán mozgalmas, energikus történetbe csöppentünk. Először is megismertük a modern kor vívmányát: a Pucerátor 2000 nevű hiper-szuper tisztítógépet, mely egyszerre idézte meg a kissé rámenős reklámok világát, és a vásári komédiák magával ragadó hangulatát. Az előadás erénye, hogy mindvégig fenntartotta a gyermekek figyelmét, nemcsak azzal, hogy ők is részesei lehettek a történetnek, hanem a látvány, a szereplők jelmeze, a közvetlen, barátságos, humoros előadásmód is ezt szolgálta. A darab egyszerre volt modern és klasszikus. Az életet mozgató örök ellentét, a jó és a rossz harca, s végül a jó győzedelmeskedése. A gyerekek nagy élvezettel találták meg helyüket a mesék varázslatos világában, ahol minden életre kelhet, egy ing, egy kendő, s még az is kiderül, hogy a zsebükben csillagpor lapul.”

“A produkció ötvözte a színjátszás, a bábjáték és a drámajáték elemeit, épített a gyerekek képzelőerejére. “A mutatványos”, egyedi, különleges ruházatukkal, – melyen a roma kultúra motívumait is felfedezhetjük – és különleges gépezetekkel, ami elvarázsolta a gyerekeket, színvonalas produkciót nyújtottak.”

“Érdekes, egyedi megjelenésükkel még az előadás kezdete előtt felkeltették a tanulók érdeklődését. Ruházatuk, mely különleges jelleget kölcsönzött viselőjüknek, kiváltotta a közönség tetszését. Érdekes gépezetük szintén feltűnést keltett. A figyelem az előadás alatt folyamatosan megmaradt a nézők körében. Ezt a különböző drámapedagógiai elemekkel: mimikával, gesztikulációval, hanglejtéssel, hangerő változásával sikerült megtartani. Változatos  mozgással, zörejekkel, dalokkal tették elvezetesse a műsort. A produkció alatt bevonták a nézőket is az előadás menetébe, így a gyerekek is részesei lehettek a műsornak. Komplex élmény során sok vicces elemmel is találkoztunk.”

“Az előadás interaktív volt, a gyermekeket több alkalommal is bevonták a történetbe, így a mese részesévé és aktív alkotójává tettek őket is. A jelmezek tetszetősek, színesek voltak, a gyermekek érdeklődését azonnal felkeltették a kellékek. Külön érdekesség volt a pucerátor szerkezet, amelyet változatos formában használtak fel az alkotók. A koreográfia, a megszemélyesítések nagyon tetszetősek voltak, a szereplők karakterét a tárgyjátékkal nagyon jól be tudtak mutatni a színészek.”

“Nagyon fontos téma, ilyesmiről érdemes színházat csinálni. Az önismeret útján mindenkinek el kell indulnia előbb-utóbb! Kívánom, hogy még sok helyre el tudjátok vinni. Köszönöm” K. Timi

“Soha nem volt részem ilyen tökéletes színházi jelenlétben! Ez a valóság volt!” – vendégkönyv bejegyzés

“Szuper humor, mégis nyomorba akasztóan őszinte vallomás, miközben kérdez is… Még mindig forr bennem az egész…” – vendégkönyv bejegyzés

„Köszönöm a mai élményt! Rég nevettem ennyit magamon, a poénokon. Szuper darab, szuper előadás! Gratulálok! A csajok pedig fenomenálisak voltak!!!” – vendégkönyv bejegyzés

“A családi viszályok, veszekedés mélyen érintett engem. Megérintett valami mély pontot, ami miatt képtelen lettem volna nevetni az abszurd részeken. Számomra ugyanis ezek a részek nem nevetségesek voltak, és még csak elképzelhetetlenek sem. Inkább ismerősek. Úgy éreztem, a darab intenzíven szólt hozzám. Emiatt volt egyszerre izgalmas, áttörő, ugyanakkor lelkileg megterhelő, talán még rémisztő is. Ezért tartottam remek ötletnek a színdarab utáni beszélgetést, mert egy kissé tompította az előadás után bennem maradt szorongást. Jó volt, hogy játékos módszerekkel „kibeszéltették” velünk az érzéseinket. Ráadásul bátran használnunk kellett a kreativitásunkat, ami szerintem mindig hasznos.”

“Számomra pozitív csalódás volt a darab. Nem gondoltam volna, hogy egy osztályteremben működhet egy színházi előadás. Az egész darab tetszett, sosem láttam olyan előadást, ami ennyire mély témát boncolgatott. Többször hallottam olyan történeteket, hogy szerencsétlen sorsú embereknek micsoda tragikus élete van, hogy mik is történnek velük. Viszont ezeket nem igazán tudtam idáig elképzelni. Hála az Ablaknak talán most már jobban belelátok a nálam szerencsétlenebb, szegényebb emberek életébe, és most már azt is jobban értem, hogy mi mindenért lehetek hálás a családomnak, a tágabb környezetemnek. Amikor édesanyámnak elmeséltem otthon a darabot, kicsit elszörnyülködött, de neki is elmondtam mindazt, amit tanultam a darabból. Érdekes volt látni, ahogy megváltoztatja eredeti véleményét. Köszönöm!”

„Hiperrealisztikus, ultra-fájdalmas Ablak – előadás, ami senkit sem hagy hidegen. Köszönjük az intelligens és igényes produktumot. Remélem még dolgozhatunk újra együtt. Mély tisztelettel:”

„Hiperrealisztikus, ultra-fájdalmas Ablak – előadás, ami senkit sem hagy hidegen. Köszönjük az intelligens és igényes produktumot. Remélem még dolgozhatunk újra együtt. Mély tisztelettel.”

“Diákjaink gyakran természetesnek tartják az őket körülvevő szellemi, fizikai terrorizálást, érzelmi zsarolást, mivel más mintával alig találkoznak. A színdarabok segítséget nyújtanak számukra a fenti állapotok felismerésében.
Az előadások utáni beszélgetések, foglalkozások segítettek feldolgozni a színdarabok által nyújtott meglehetősen intenzív élményeket, és egymás gondolatainak megismerése, valamint a közös gondolkozás által az adott helyzetből kivezető megoldási utak vázolódtak föl.”

“Nagyon köszönöm a tegnapi esztergomi estét. Nekem nagyon fájdalmas, de nagyon közeli volt minden. Mintha a színház az ősi arcát vehette volna fel, mikor megbeszélhetjük közös dolgainkat.Nagyon köszönöm.Tölgyessy Zsuzsanna”

„Elgondolkodtató darab, érdekes dramaturgiával. Tetszettek a szereplő- és időváltások. A végén a csoportfeladatok jók voltak, ügyesen kezelték a foglalkozás vezetők a diákok nem odaillő reakcióit is. Már nem először tapasztalom, hogy a diákok eleinte nem értik, hogy beleszólhatnak a darabba, a kérdések valódiak, válaszra várnak. Lehet, a jólneveltség, a színházban “csak” nézők vagyunk szerep megszokása az ok? Talán ezért jöttek lassan, nehezen a válaszok.
Köszönöm, hogy részesei lehettünk az élménynek.”

“A hetedikes osztályom érdeklődve figyelte az előadást, ilyen produkciónak még sohasem voltak részesei, bár színházi előadást már láttak többször. Ez a rendhagyó forma, mely szerint a darab alakulásába beleszólhatnak, függhet Tőlük, hogy mi a kimenetele a történetnek, nagyon „felnőttessé” tette a közös munkát! Nekem, osztályfőnöknek igazán érdekes volt látni azt, hogy melyik jelenet a legérdekesebb számukra, mikor nevetnek vagy éppen némulnak el teljesen. A közös feladatnál nem biztos, hogy éppen azok szólaltak meg, akik a tanórákon is a szót viszik, ez szuper lehetőség, hiszen fontos, hogy el tudják mondani, hogy milyen gondolataik vannak.”

„Köszönjük, hogy részesei lehettünk a Mianyánk című előadásnak. Köszönjük, hogy lelkileg is megérintették a diákjainkat, hogy elgondolkodtatták őket a szeretetről, az egymás iránti megbecsülésről, az esendőségről, a beszélgetés fontosságáról, az őszinteségről.”

“Lenyűgöző a “lányok” játéka is, engem azonban az az elfogadás, hivatástudat bűvölt el, ami sugárzik belőlük.”

“Nagyon fontos téma, ilyesmiről érdemes színházat csinálni. Az önismeret útján mindenkinek el kell indulnia előbb-utóbb! Kívánom, hogy még sok helyre el tudjátok vinni. Köszönöm” K. Timi

“Soha nem volt részem ilyen tökéletes színházi jelenlétben! Ez a valóság volt!”  K.Z.

“Köszönöm a lehetőséget, hogy átélhettem ezt az élményt. Felemelő és egyben földbe döngölő volt! Gyerekként, szülőként is sok gondolatot és felismerést viszek haza magammal. Zseniális, mennyire más mindenki valósága, hiába élték át ugyanazokat a dolgokat közösen!” K.A.

“Köszönöm ezt a nagyon erős előadást. Remekül támogatja a szembenézést a gyermekbántalmazások kapcsán is.” M.G.

“Nagyon hálás vagyok ezért a darabért. Megvalósítja azt a klasszikus művészeti célt, hogy „Változtasd meg életed!” Nagy hatást gyakorolt rám, amire kevés alkotás képes, köszönöm!” H.L.

“Magával ragadó előadás volt, nagyon reális élethelyzetet mutattak be. Azt hiszem mindenki tudott belőle valamit saját tapasztalt érzésekre ráhúzni. Érdekes volt, hogy úgy hatott, hogy észre se vettem. Jó élmény volt, köszönöm szépen. “ Kállai Dóra

“Köszönöm az előadást, nagyon jól adtátok elő a helyzetet, tele volt érzéssel.” Molnár Mónika

“Köszönöm, hogy a színház így tud beszélni a testvéri viszonyokról, ezekről az érzésekről, élethelyzetekről, amiket most megmutattatok.”

“ Nagy élmény volt számomra az előadás. Köszönöm” Murai Ilona

“Csodálatos darabot láthattam, pedig egy családi bontakozott ki előttem a két nagyon tehetséges színésznő segítségével. Köszi a bátorságért és a beszélgetésért is a darab után. Sok aha effektet hívott elő bennem. “

“Szuper elgondolkodtató előadás. Gyönyörű helyszín, ember közeli oldott hangulat. Köszönöm az élményt. Nagyon egyedi helyszín (zseniális) a színészek fantasztikusak, a sztorik magukkal ragadnak. Egy darab, amibe mi játszunk. Életre szóló. Köszönöm!” vendégkönyv bejegyzés

“Tökéletes és átfogó képet adtatok a párkapcsolatokról. Minden bukatójával, nehézségével és gyönyörével egyetemben! Jópofa volt látni magam, saját magammal szemben. Köszönöm! “ Nógrádi Emese

“Úristen, de jókat nevettem!” – vendégkönyv bejegyzés

“Nagyon szépen köszönjük, hogy kizökkentettek a vidámságukkal a hétköznapokból.”
vendégkönyv bejegyzés

“A lakásszínház otthonosságát és intimitását szépen fokozta a színészek természetessége. Tetszett, hogy pszichológia szempontból is jól megalapozott helyzetek lettek izgalmasan feldolgozva.” Ildikó
“Gondolatébresztő és szórakoztató másfél óra volt. Köszönjük és gratulálunk!” vendégkönyv bejegyzés

“Legutóbb egy újszerű, diákjaink számára még nem megszokott programmal leptek meg minket, egy olyan drámapedagógiai foglalkozással, melynek keretében fontos társadalmi problémákat feszegetnek, és a színházi élmény drámaian megrázó jeleneteivel teszi ezt még hitelesebbé, a gyermeket az érzelemvilágán keresztül teszi érzékennyé a tanulság és a mondanivaló befogadására. Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni.”

“A gyerekekhez közelálló téma magával ragadta a nézőket, majd az előadás befejezéséhez a gyerekekből alakult csoportok szerkesztettek záró felvonást, melyet elő is adtak egymásnak és a színészeknek. A csoport és az iskola között több éves kapcsolat alakult ki, hiszen az általuk feldolgozott témák, nagyon közel állnak az iskola pedagógiai hitvallásához, az elfogadáshoz, a befogadáshoz, a közösségformáló tevékenykedtetéshez, a csoportmunka során elért közös sikerekhez, az egymás segítéséhez.”

“Nagyon jónak találtam, mert többet bízott a fantáziára, mint a ma “kedvelt” művek. Érthető volt a nyelvezete, úgy hogy megmaradt az igényes nyelvhasználat. Figyelmüket lekötötte, érdeklődők voltak, nagyon jónak tartom. Nem hasonítható más programokhoz, egyedi volt és figyelmet felkeltő és megtartó. A saját élettörténetüket adták elő. Az interaktív csoportmunka izgalmas volt, a különböző végkifejletek miatt. Más, hasonló jellegű foglalkozáson szívesen részt vennének a gyerekek. A legtöbb tanulónak minden részlet tetszett, egy-két diák találta unalmasnak. A saját életükre, gondjaikra ismertek.”

“Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni. A foglalkozás a történetet az otthon kérdéskörével dolgozta fel: kinek mit jelent az otthon, mi az, amit innen magával vinne, amit sohasem szeretne elfelejteni…”

“A gyerekek izgatottsága mindvégig nyomon követhető volt. Az eleinte zárkózottak az előadás közepére kezdtek megnyílni. A kezdeti poénos befogadás a nyitások után kezdett elmélyülni a gyerekekben és átalakult a „lélek-be-fogadó” színház alapvető céljának eléréséhez: „a velem is megtörténhet”, „én is ilyen vagyok” élmény kialakulásához, ami ezeknél a gyerekeknél igen nagy dolog. A magam részéről csak gratulálni tudok az előadáshoz. Hetente kellene ilyen!”

„Nekem különösen tetszett, hogy a színészek olyan észrevétlenül símultak át Kende és Ilona szerepébe, és magukkal vittek minket is.”

“A Prométheusz-előadásra mindenki eljött, huszonvalahány fiú és négy lány. Jó volt nézni, ahogy csillog a szemük, slamet írnak, mondják a véleményüket. Sebek szakadtak fel, de szeretik, ha provokálják őket, én nagyon büszke voltam. A végén pedig egyöntetűen mondták, hogy “kurvajóvolt”.”

„Olyan előadást hoztatok, amelyről napokig beszélgettünk, vitáztunk a gyerekekkel.
Ritkán fordul elő, hogy ennyire megindítja őket egy látott darab. Élvezetes volt, pörgő, közvetlen.
Köszönjük. Máskor is várunk Benneteket Topolyára!”

“Az előadás kiválóan volt felépítve. Az elején a könnyed játékokkal, feladatokkal, jól fel tudták a színészek oldani a kezdeti feszültséget, látszott, hogy a gyerekek nagyon élvezték azt, majd szépen észrevétlenül egyre kényesebb témák kerültek elő, mégsem láttam, hogy nagyon feszélyezve érezték volna magukat a gyerekek. Jó volt külső szemlélőként látni a gyerekek, viselkedését, mennyire szívesen vesznek részt a feladatokban, hogyan szerepelnek. Teljesen megfeledkeztek arról, hogy egy előadáson vesznek részt.”

“Nagyon tetszett az előadás. Jó volt, hogy a színészek tisztában voltak azzal, hogy sokak számára kínos ez a helyzet (az együttjátszás, interakció), és próbálták oldani a feszültséget. A játékok izgalmasak voltak.”