Ez alkalommal a foglalkozásokat egy csoportban tartottuk. A csoportban vegyes korosztályú gyerekek voltak. A foglalkozás körülbelül 40 perces volt, s a Méhkirálynő című mesére épült.
A foglalkozás elején egy puha labda segítségével mindenki elmondta a nevét s a kedvenc játékát. Ezután egy mondókával „behívtuk” magunk közé a mesét, majd a foglalkozásvezető papírszínházban elmesélte a mesét. A mesélés után egy rövid, közös beszélgetés zajlott, mely lehetőséget adott egyrészt arra, hogy ha volt esetleg rész, amit nem értettek azt tisztázzuk, másrészt a gyerekek saját szavaikkal elmondhatták a történetet, vagy annak egy részét, ami leginkább tetszett nekik.
A beszélgetést feldolgozó játékok követték. Itt tárgyak segítségével eljátszottuk a mesében szereplő próbatételeket, oly módon, hogy a gyerekek a különböző állatokat játszották, akik a főhős segítői voltak a mesében. Ezek a játékok tulajdonképpen szabályjátékok, illetve együttműködést elősegítő játékok voltak, melyeknek a mese története adta a keretét.
A foglalkozás végén egy mondókával „engedtük el” a mesét.

Gyöngyöspata, 2018. május 23: Bokréta Óvoda
Gyerekek száma: 68
Foglalkozásvezető: Manyasz Erika

Az óvoda minden csoportjának tartottunk foglalkozást, korosztályonként érkeztek a csoportok. A foglalkozásokat ezúttal is az óvoda kellemes, pont megfelelő méretű tornaszobájában tartottuk, ahol egy kerek szőnyeggel jelöltük ki a játékteret.
A foglalkozás struktúrája megegyezik az előzőekben leírt, a Bánszálláson megtartott foglalkozáséval.

Magyarmecske, 2018. május 3.- 4: Magyarmecskei Általános Iskola
Résztvevő gyerekek száma: 112
Foglalkozásvezetők: Feuer Yvette és Horváth Kristóf

Az 1. osztályosoknak a Méhkirálynő mese köré szervezett alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást tartottunk. A 2.- 4.- es osztályoknak a Holle anyó mese köré tervezett alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást, amit az Erőszakmentes Kommunikáció gyerekek számára kialakított módszerével és a papírszínház mesemondási módszerével ötvöztünk. A foglalkozás célja a gyerekek érzelmeket kifejező szókészletének bővítése, a mesében szereplő főhős érzelmeinek felismerése és az ő történetén keresztül az olyan pozitív emberi értékekre való rávilágítás, mint a bátorság, kitartás és segítőkészség. A mesei hőssel való azonosulás segítségével ezen értékek, valamint a gyerekek önértékelésének erősítése.
Az 5.-6. osztályosoknak egy együttműködést erősítő drámaórát tartottunk, aminek keretét az a fikció adta, hogy légballonnal mindannyian egy lakatlan szigetre utazunk pár napra. A kérdés az, mit vigyünk magunkkal. A léghajó többszöri süllyedése miatt több körben is ki kell dobni magunkkal hozott tárgyakat, ami miatt meg kell egyeznünk abban, hogy mi maradjon. A szerepjátékkal és mozgásos játékokkal kialakított foglalkozás során szabályjátékokat, szituációs játékot és fórumszínházi technikát is alkalmazunk.

a 7.-8.-os diákoknak szintén alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást tartottunk: a Barna hajnal című papírszínház mese köré építettünk foglalkozást szerepjátékokkal és vitaszínházi módszerekkel kiegészítve. A mese egy kirekesztésre alapuló diktatúra kialakulásának metaforája; a foglalkozás célja, hogy beszéljünk erről a működésről és gondolkodásról, és a fiataloknak lehetősége legyen saját álláspontjukat, érzelmeiket és cselekvési, összefogási lehetőségeiket megtalálni a mese fiktív kerete által adott dramatikus szituációkban.

A foglalkozásokat két csoportban tartottuk. Mindkét csoportban vegyes korosztályú gyerekek voltak, az óvónénik osztották be, hogy ki melyik csoportban legyen. Mindkét foglalkozás körülbelül 40 perces volt, s kisebb változtatásokkal ugyanazt a tematikát követte. A foglalkozás célja elsősorban egy oldott, jó hangulat megteremtése volt, amelyben a gyerekek örömmel játszanak, bátran nyílnak meg, s szabadon tudják használni fantáziájukat. A foglalkozás során mondókákat, drámás konvenciókat és sok mozgásos gyakorlatot használtunk és rajzoltunk is. A foglalkozást az erdő téma köré építettük.

Gyöngyöspata, 2017. május 22.: Bokréta Óvoda
Résztvevő gyerekek száma: 60
Foglalkozásvezető: Manyasz Erika

A Bohócok a Láthatáron Csoporttal már többször jártunk a településen előadásainkkal, illetve gyermeknapi egésznapos közösségi rendezvényeinkkel. Jó kapcsolatot ápolunk az óvoda vezetőjével, Fodor Mártával, aki most is segítségünkre volt a foglalkozások megszervezésében.

Az óvoda minden csoportjának tartottunk foglalkozást, korosztályonként érkeztek a csoportok. Így a délelőtt folyamán 60 gyerekkel találkoztunk (pontos névsor a jelenléti íven). A foglalkozásokat ezúttal is az óvoda kellemes, pont megfelelő méretű tornaszobájában tartottuk, ahol egy kerek szőnyeggel jelöltük ki a játékteret.

A tematika mind a 4 csoportban az erdei kirándulás, illetve ezen keresztül az erdő élővilága volt. Az egyszerű keretbe – kirándulásra való felkészülés, erdő-mező felfedezése, hazaérkezés, élmények elmesélése – helyezett foglalkozás során mondókákat, dramatikus játékokat, szabályjátékokat, illetve mozgásos játékokat használtunk.

A foglalkozás célja egy olyan nyugodt, bizalmi légkör megteremtése volt, amelyben mindenki jól érzi magát és felszabadultan tud bekapcsolódni a játékba. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek szabadon használják a fantáziájukat és a nagyobbak verbalizálják is a játék során elképzelteket.

Magyarmecske, 2017. május 12.-13.: Magyarmecskei Általános Iskola
Résztvevő gyerekek száma: 120
Foglalkozásvezető: Feuer Yvette és Horváth Kristóf

Az alsósoknak a Császár új ruhája mese köré tervezett alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozást tartottunk. A foglalkozás célja, hogy a gyerekekben erősödjön az önmagunkba vetett bizalom, bátrabban vállalják önmagukat hibáikkal együtt, és ki merjék mondani, amit igaznak gondolnak, ha a többség mást is vár tőlük.

A felső tagozatosoknak drámafoglalkozást tartottunk, amelynek célja konfliktushelyzetek kezelése, együttműködési készségek javítása volt.

Ózd, 2017. június 1.-2.: II János Pál Katolikus Általános Iskola, Ózd
Résztvevő gyerekek száma: 232
Foglalkozásvezető: Feuer Yvette és Fekete-Szabó Viola (gyógypedagógus és meseterapeuta)

Az alsó tagozatosoknak alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozásokat tartottunk a Méhkirálynő és a Brémai muzsikusok című mesék felhasználásával, a papírszínház és a drámapedagógia eszköztárának ötvözésével. A felső tagozatosokkal az együttműködési és konfliktuskezelési készségeik fejlesztését szolgáló játékokat játszottunk.

Az óvoda minden csoportjának tartottunk foglalkozást, sőt a kiscsoportosokhoz néhány bölcsődés is csatlakozott. Így a délelőtt folyamán 60 gyerekkel találkoztunk (pontos névsor a jelenléti íven). A foglalkozásokat ezúttal is az óvoda kellemes, pont megfelelő méretű tornaszobájában tartottuk, ahol egy kerek szőnyeggel jelöltük ki a játékteret.

A tematika mind a 4 csoportban a virágok voltak. A játékokban használtunk a gyerekek által már ismert dalokat és mondókákat. Az egyszerű keretbe – kedvenc virágok, illetve virágültetés – helyezett foglalkozás során a mondókákon kívül használtunk dramatikus játékos, szabályjátékos elemeket, illetve fontos helyet kapott a mozgás is. A játékba relaxációs elemeket is beépítettünk.

A foglalkozás célja egy olyan nyugodt, bizalmi légkör megteremtése volt, amelyben mindenki jól érzi magát és felszabadultan tud bekapcsolódni a játékba. A foglalkozás alatt igyekeztünk mindenkire személyes figyelmet fordítani, ezáltal erősítve a kicsikben, hogy bátran mondják el gondolataikat, ötleteiket és érzéseiket.

Bánszállás, 2016. május 27.: Bánszállási Óvoda,
Résztvevő gyerekek száma: 28
Foglalkozásvezető: Manyasz Erika

A foglalkozásokat két csoportban tartottuk. Mindkét csoportban vegyes korosztályú gyerekek voltak, az óvónénik osztották be, hogy ki melyik csoportban legyen. Mindkét foglalkozás körülbelül 40 perces volt, s kisebb változtatásokkal ugyanazt a tematikát követte. A foglalkozás célja elsősorban egy oldott, jó hangulat megteremtése volt, amelyben a gyerekek örömmel játszanak, bátran nyílnak meg, s szabadon tudják használni fantáziájukat. A foglalkozás során használtuk a gyerekek által már ismert dalokat és mondókákat, drámás konvenciókat és sok mozgásos gyakorlatot. A foglalkozást a virágok téma köré építettük.

Miután mindenki elmondta a nevét és a kedvenc virágját, egy fogócska következett, majd két egyszerűbb, mozgásos szabályjáték után Fésü Éva Mókus Péter kiskertje című meséjével foglalkoztunk. A mese után pedig egy olyan relaxációs fantáziajátékot játszottunk, amely nyelvezete szintén a mesék világát idézik, a csendes képzeleti munkának adnak teret.

Ózd, 2016. június 1-2: II. János Pál Katolikus Általános Iskola
Résztvevő gyerekek száma: 117
Foglalkozásvezető: Feuer Yvette
Önkéntes: Kecskeméti Gabriella

Az iskola 4.5.6.7. évfolyamainak több osztályában tartottunk foglalkozásokat, ugyanazoknak a gyerekeknek, akiknek tavaly is. Sok volt a hiányzó az iskolában, mert hepetitis C járvány van az iskolában. A foglalkozások hossza 45 perc volt. Az óra tematikája a követés, vezetés, és együttműködés voltak, aminek feltérképezésére többfajta drámajátékot használtunk: tükörjáték, kolumbiai hipnózis, karmester játék, és közös, csoportos lerakása egy hosszú csőnek, illetve szoboralkotás egyénileg és csoportban, valamint állókép készítése kiscsoportokban közösen választott témákra. Minden osztály más volt, mint a többi, a felsőbb évfolyamokban több a túlkoros gyerek, ezért nagy a korkülönbség a gyerekek közt. A 7-8-osztályban olyan játékokat játszottunk, amelyekhez a figyelem, a megfigyelés és a gyors reakcióidő szükségesek (börtönőr és mi változott? típusú játékok), amelyekkel könnyebb fenntartani a fiatalok figyelmét. A gyerekek örültek ennek a lehetőségnek, és belevetették magukat a játékokba.

Magyarmecske,2016. május 27.: Magyarmecskei Általános Iskola
Résztvevő gyerekek száma: 104
Foglalkozásvezető: Feuer Yvette és Horváth Kristóf

Az iskola összes osztályában 1-8-ig tartottunk foglalkozásokat, mindenütt 45 percig. Az 1-2.osztályban a Méhkirálynő című mesét dolgoztuk fel. Rövid előkészítés után a papírszínházzal elmeséltük a mesét, majd a gyerekek által választott jeleneteket közösen eljátszottuk velük. A mese témája a természettel és az állatokkal való harmónia, az állatokkal való emberséges bánásmód. A 3-4-ostályban a Békakirály és Vashenrik című népmesét dolgoztuk fel. A mesét szintén papírszínházzal meséltük el, majd a gyerekek párokban eljátszották a nekik leginkább tetsző jelenetet. Minden gyereknek az a pillanat tetszett legjobban, ami a mese kulcsfontosságú momentuma: amikor a királylány a falhoz vágja a békát, és a béka királyfivá változik. Saját érzelmeink –akár a harag – felvállalása szükséges ahhoz, hogy felnőjünk, és képessé váljunk egy egészséges párkapcsolatra: ezt fejezi ki a mese ezzel a gesztussal. A pre-pubertásban levő gyerekek számára ez egy fontos mese, mert „megtanítja”, felkészíti őket erre az igazságra. A felsősöknek egy olyan foglalkozást terveztünk, aminek a középpontjában a konfliktus van: mi a konfliktus, milyen érzelemmel járhat és milyen következményekkel, konfliktus-szobrokat készítettünk, majd a szobrok fórumszínházi eszközökkel történő értelmezése következett (ki mit érez, ki mit gondol), illetve a gyerekek jeleneteket készítettek a szobrokból kiindulva. Minden osztály nagyon élvezte a foglalkozásokat.

Az iskolában minden osztályban tartottunk foglalkozást 1-8. osztályig. Az alsós osztályokban alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozással készültünk, a felsősöknek szabály játékokon alapuló drámafoglalkozással.

Az alkotó fejlesztő meseterápiás foglalkozás célja a gyerekek én-erősítése, valamint az, hogy erőt merítsenek az akadályokkal való megbirkózáshoz. Egy osztályban egy mesével dolgoztunk. A Grimm fivérek nyomán íródott Három toll című mese az ún. Tökfilkó típusú mesék közé tartozik, hőse a legkisebb királyfi, akit idősebb testvérei lenéznek és gúnyolnak. Oktondi a bátyjaival versenyezve próbákat kiállva küzd a királyi koronáért és mindenki legnagyobb meglepetésére ő a legleleményesebb és ő lesz képes azt megszerezni.

A Méhkirálynő című mese is egy Tökfilkó típusú mese, itt is gúnyolják bátyjai a legkisebb testvért. Kelekótya azonban túlszárnyalja bátyjait, az útjukba kerülő állatokon mind segít, akik cserébe majd őt segítik meg a próbák kiállásában és a királykisasszony kezének megszerzésében.
Mindkét mese alkalmas arra, hogy a kicsi gyerekek azonosuljanak a mese „ügyetlen”, „kicsi” hőseivel, akik mégiscsak nagynak, bátornak és jónak bizonyulnak, legyőzik a félelmeiket és az ellenségeiket, és elnyerik mindenki megbecsülését. A méhkirálynő mese ezen felül a természet szeretetét és a természettel való harmóniában való létezést is közvetíti a gyerekeknek, amikre ők még nagyon fogékonyak.

Mindkét mesét az ún. papírszínház technikával olvastuk fel. (A papírszínház Japánból származik, és máig népszerű mesélési technika. Fakeretben elhelyezett gyönyörűen illusztrált képek sorával meséljük el a történetet, régi magyar változata a képmutogató.) A mesék köré építettük a foglalkozást, amiben találós kérdések, állatok utánzása, érzékszervi kiélesítés és a mese kedvenc jeleneteinek eljátszása illetve a meséhez kapcsolódó gyerekjátékok játszása szerepelt.

A felsős osztályokban klasszikus drámafoglalkozást tartottunk, amiben jégtörő játékok, ön-és társismereti játékok, ritmus és szógyakorlatok, valamint a fantáziát megmozgató színházi gyakorlatok szerepeltek. A foglalkozás célja a jó hangulat megteremtése, és a gyerekek önkifejező készségének, kreativitásának fejlesztése volt.

Ózd, 2015. május 18.-19.: II. János Pál Pápa Katolikus Iskola
Résztvevő gyerekek száma:160 gyerek
Foglalkozásvezető: Manyasz Erika

A foglalkozásokra osztályok érkeztek 3. évfolyamtól a 7. évfolyamig, illetve volt egy vegyes korosztályos csoport, a napközisek. A 6. évfolyamból pedig mindkét osztály egyszerre vett részt a foglalkozáson. Összesen a két nap alatt 8 foglalkozást tartottunk.

Az iskola egyik erre berendezett termében tartottuk az egyenként 1, illetve 1,5 órás foglalkozásokat.

4 osztállyal (3., 4., 5. és a vegyes évfolyam) a Másnaposok című drámaórát játszottuk végig. Az óra témája a csoporthoz tartozás, a szerep a csoportban, a felelősség. Ezeken kívül különböző kompetenciákat is fejleszt (a drámásokon kívül, éneklés, rajz stb.)

Az óra fókuszában a következő kérdés áll: Lemondok-e valamiről, ami nekem és „nekünk” fontos, valakiért, aki semmi másért nem érdemli meg, csak mert „egy közülünk”? A történet egy varázserdőben, manók között játszódik, akik közül az egyik, a legkisebb megszeg egy nagyon fontos szabályt, ezért a gonosz varázsló szolgálatába kell álljon. A gyerekek döntésein múlik, hogy mi lesz vele.

A felsős osztályokkal jégtörő, ön- és társismereti szabályjátékokat, koncentrációs és mozgásos gyakorlatokat, valamint az önkifejezést és a kreativitást fejlesztő színházi elemeket használó szituációs játékokat játszottunk.

Bánszállás, 2015. május 20.: Bánszállási Óvoda,
Résztvevő gyerekek száma: 26 gyerek
Foglalkozásvezető: Manyasz Erika

A foglalkozásokat két csoportban tartottuk. Először a nagyobbakkal, majd a kisebbekkel játszottunk.

A nagycsoportban A Tölgyfa születésnapja című drámaórát játszottuk, körülbelül 45 percben. Az óra célja az egyéni és közösségi érdekek ütköztetése, kompromisszumkészség, vitakészség-vitakultúra alakítása. Az óra fókuszában a következő kérdés áll: mennyire tudjuk háttérbe szorítani saját elképzeléseinket egy közös ügy érdekében?

Az óra kerete egy erdő, s az itt élő állatok, így lehetőség adódik az ehhez a témához kapcsolódó ismeretanyag felfrissítésére, a mondókák, dalok felidézésére. A drámás konvenciók mellett bábos és vizuális konvenciókat is használtunk.

A kisebbekkel szintén az erdő volt a kb. 25 perces foglalkozás kerete. Egy képzeletbeli kiránduláson először állatok bőrébe bújtak, majd különböző egyéb állatokkal találkoztak az erdőben és a mezőn. Eljátszottuk, hogyan ered el az eső, majd az ismert dalocska hatására kisüt a nap. A foglalkozás során használtuk a gyerekek által már ismert dalokat és mondókákat, bábos és drámás konvenciókat és sok mozgásos gyakorlatot.

Gyöngyöspata, 2015. május 26.: Gyöngyöspatai Óvoda
Részvevő gyerekek száma: 61 gyerek
Foglalkozásvezetők: Feuer Yvette, Manyasz Erika

Az óvoda minden csoportjának tartottunk foglalkozást, sőt a kiscsoportosokhoz néhány bölcsődés is csatlakozott. Így a délelőtt folyamán 61 gyerekkel találkoztunk (pontos névsor a jelenléti íven). A foglalkozásokat ezúttal is az óvoda kellemes, pont megfelelő méretű tornaszobájában tartottuk, ahol szőnyegekkel jelöltük ki a játékteret.

A tematika mind a 4 csoportban az erdő, az itt élő növények és állatok voltak. A játékokban használtunk a gyerekek által már ismert dalokat és mondókákat, de számukra újakat is. Az egyszerű keretbe – erdei kirándulás – helyezett foglalkozás során a mondókákon kívül használtunk bábos, dramatikus játékos, szabályjátékos elemeket, illetve fontos helyet kapott a mozgás is. Ez utóbbinál jógaelemeket is használtunk. A játékba relaxációs elemeket is beépítettünk.

A foglalkozás célja egy olyan nyugodt, bizalmi légkör megteremtése volt, amelyben mindenki jól érzi magát és felszabadultan tud bekapcsolódni a játékba. A foglalkozás alatt igyekeztünk mindenkire személyes figyelmet fordítani, ezáltal erősítve a kicsikben, hogy bátran mondják el gondolataikat, ötleteiket és érzéseiket.

Magyarmecske község Baranya megyében, a Sellyei kistérségben, Gyöngyfa, Magyartelek, és Gilvánfa között. Lakóinak száma körülbelül 300 fő.

A Magyarmecskei Általános Iskola és Óvoda öt falu, Gyöngyfa, Kisasszonyfa, Gilvánfa, Magyarmecske és Magyartelek gyerekeit fogadja. Az intézmény évfolyamonként egy-egy osztállyal, 15-23 tanulóval, összességében 158 diák jár most ide. A gyerekek 98%-a hátrányos, 67%-a pedig halmozottan hátrányos helyzetű.
A Manna Kulturális Egyesület által elnyert Támop-pályázat keretében a Bohócok a Láthatáron Csoportnak ez volt a negyedik, egyben utolsó programja. A Csoport állandó tagjain kívül Horváth Kristóf színész, slam poetry művész vett részt a munkában. Ez alkalommal a Magyarmecskei Általános Iskolában tartottunk foglalkozásokat. Az iskolában ezt megelőzően már kétszer jártunk előadásainkkal 2012-ben. A most itt töltött három nap alatt minden osztályban tartottunk foglalkozást, így csak azok maradtak ki, akik hiányoztak aznap az iskolából. Délelőtt 9-től 11:30-ig az alsósokkal, délután 13-tól 15:30-ig a felsősökkel dolgoztunk.

Az összes foglalkozást az iskola világos és tágas konferencia-termében tartottuk, ami nagyon alkalmas helyszínnek bizonyult. Az első napon, április 28-án legelőször az elsősök érkeztek. A bemutatkozás után 45 percen keresztük különböző jégtörő, bemelegítő szabályjátékokat játszottunk, majd mozgásstop feladatokon keresztül bevezettük a szobor és a tabló formáját. Ezután 15 perc szünet következett. A foglalkozás második felében a Másnaposok című drámaórát használtuk. Az óra témája a csoporthoz tartozás, a szerep a csoportban, a felelősség. Az óra központi kérdéseként a következő fogalmazható meg: lemondok-e valamiről, ami nekem és „nekünk” fontos, valakiért, aki semmi másért nem érdemli meg, csak mert „egy közülünk”? Különböző kompetenciákat fejleszt a drámásokon kívül, úgymint éneklés és rajz, teszi ezt egy erdei manókról szóló mesén keresztül. A foglalkozás alapvetően elérte a célját, ám nagy kihívást jelentett számunkra, hogy az osztályba több sajátos nevelési igényű kisgyerek is jár, akik folyamatosan külön figyelmet igényeltek.

Ebéd után az ötödik osztályosok érkeztek. A foglalkozás hasonlóan kezdődött, mint délelőtt a kicsikkel. Természetesen a szabályjátékokat az életkoruknak megfelelően választottuk ki. A 15 perces szünet után a Szabadulás? című drámaórát játszottuk velük végig. Az óra fókuszában a következő kérdés áll: Mit tehet egy osztályközösség, ha közülük néhányan kiközösítenek egy új gyereket? A történet egy amerikai kisváros iskolájában játszódik. A gyerekek egy osztályba járnak, jól ismerik egymást. Új fiú érkezik az osztályba, akiről kiderül, hogy zsebtolvajlás miatt javítóintézetben volt. Egy napon eltűnik az osztálykirándulásra gyűjtött osztálypénz, néhányan az új fiút gyanúsítják. Ezt az órát eredetileg nagyobbaknak terveztük, de a helyzet úgy alakult, hogy az ötödikesek is jöttek a foglalkozásra. Erre nem számítottunk előre, így már nem volt lehetőségünk újratervezni az órát. Ez sajnos néhány ponton érződött is, a gyerekek nem tudták a történet minden elemét komolyan venni, így az azokhoz kötődő játék sem volt mindig elég érdekes a számukra.

A második napnak az első nap tapasztalatait felhasználva vágtunk neki. Ezek alapján változtattunk az óraterveken, ahol szükségét éreztük, de az órák felépítésében nem történt lényegi változás. Reggel a 2. osztállyal dolgoztunk, akik egy nagyon kedves, aktív, csupaszív kis közösség. Nagyszerűen működtek mind a szabályjátékok, mind a drámaóra; öröm volt a közös játék.

Délután a 7. és 8. osztályosok érkeztek. Mivel mindkét osztály alacsony létszámmal működik, ezért úgy döntöttünk, hogy egy csoportban foglalkozunk velük. Velük is a Szabadulás? Című drámaórát dolgoztuk fel, sokkal jobb eredménnyel, mint a kisebbekkel előző nap. Itt igazi viták és dilemmahelyzetek alakultak ki.

A harmadik nap egy kicsit másképp alakult, mint az előző kettő. Eredetileg úgy volt, hogy a negyedikesekkel nem lesz időnk dolgozni, de mivel nem akartunk kihagyni egyetlen osztályt sem a foglalkozásokból, s az osztályfőnökük is nagyon szerette volna, ha az ő gyerekei sem maradnak ki, úgy döntöttünk, hogy a délelőttöt elfelezzük, s így két osztállyal (3., 4.) játszottunk 1,5-1,5 órát. Szabályjátékokat játszottunk, szobrokat és kiscsoportban tablókat, apró jeleneteket készítettünk filmekről, mesékről, könyvekről. A drámaórára így sajnos nem jutott idő.

Délután is viszonylag vegyes társaság érkezett, voltak tanulók a 6. és a 7. osztályból is. Jöttek olyanok is, akik tegnap is részt vettek a foglalkozáson. Így most is azt a döntést hoztuk, hogy a drámaóra helyett inkább játszunk. A bemelegítő, jégtörő játékok mellett stratégiai, a csoporton belüli együttműködést fejlesztő játékokat játszottunk.

A foglalkozások mindegyikén részt vett az iskola egy-két pedagógusa is, reméljük, van olyan játék, amit be tudnak majd építeni saját gyakorlatukba is.

Az itt töltött idő alatt azt tapasztaltuk, hogy az ide járó gyerekek nagy része nehéz családi helyzetből érkezik, s számukra talán még fontosabbak az ilyen jellegű foglalkozások. Nagyon megható volt látni, mennyi szeretet van ezekben a gyerekekben, s hogy milyen rövid idő alatt milyen mély kötődés tud kialakulni bennük például mesénk hőse, a legkisebb manó, Kobak felé (akit a gyerekek, számunkra megmagyarázhatatlan okokból Kobakkának kezdtek szólítani.)
Úgy gondoljuk, hogy nagyon hasznos volt ez a három nap, hiszen egy iskola minden tanulójával találkozhattunk, s így egy egész közösség részt vehetett egy olyan foglalkozáson, ami eltér a mindennapokban megszokottól, s ami egyrészt közösségi élményt nyújt, másrészt egyéni és közös gondolkodásra is késztet játékos formán keresztül.

Gyöngyöspata, 2014. március 11-12: Bokréta Óvoda, 60 gyerek
Foglalkozásvezetők: Feuer Yvette, Kálócz László, Manyasz Erika

2 nap alatt az összes ide járó óvodással találkoztunk. Délelőttönként összesen 4 csoportban foglalkoztunk a gyerekekkel 45-75 percben. A Méhkirálynő című mesét dolgoztuk fel a meseterápia, a drámapedagógia, a mesedramatizálás és a papírszínház eszközeivel, a különböző korcsoportok jellemzőinek szem előtt tartásával.
Az első napon a legnagyobbak, 16 nagycsoportos, majd utánuk a 20 középsős érkezett a tágas, világos tornaszobába, ahol az összes foglalkozást tartottuk. A nagyok foglalkozása 75, a középsősöké 60 perc volt. Ismerkedős és bemelegítő játékok után meggyújtottuk a mesegyertyát és elindult a mese közös feldolgozása, különböző dramatikus, mímes, színházi eszközökkel. Majd a gyerekek újra meghallgatták a mesét, ezúttal papírszínházzal elmesélve, (erről a technikáról a www.papirszinhaz.hu oldalon lehet bővebben olvasni), ami varázslatos hangulatot teremtet. A foglalkozást közös mézes alma falatozással zártuk, ez volt a menü Kelekótya, a Méhkirálynő című mese főszereplőjének lakodalmán. Közben arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek melyik rész tetszett a legjobban, illetve, hogy melyik szereplő bőrébe bújnának a legszívesebben. A mesegyertya elfújásával és a hozzá tartozó mondóka elmondásával zárult a foglalkozás.
Másnap a kicsik érkeztek a foglalkozásokra. Először a kiscsoportosok, majd a legkisebbek, akik még a bölcsődés korosztály. Velük természetesen valamivel rövidebb volt a foglalkozás, kb. 45 perc. Mivel a papírszínház 5 éves kor fölött ajánlott, így ezen a napon azt nem használtunk. Itt is voltak azért ismerkedős játékok, mesegyertya, közös mesélés, mesedramatizálás, és persze mézes alma.
Úgy éreztük, s az itt dolgozó óvodapedagógusok visszajelzései is azt támasztották alá, hogy a gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, még hosszú ideig beszélgettek a történtekről. Reméljük, a jövőben lesz még alkalmunk más településekre is ellátogatni ezzel a foglalkozásunkkal!

Ebbe az iskolába már kicsit olyan, mintha hazamennénk, hiszen többször jártunk itt előadásainkkal, és három éve itt tartjuk nyári drámatáborunkat is. Ezeknek a programoknak köszönhetően több itteni gyerekkel is személyes, baráti kapcsolat alakult ki, közülük néhányan a mostani foglalkozásokon is részt vettek. A pályázat keretében 3 napon keresztül, összesen 6, 20-20 fős csoportnak tartottunk foglalkozásokat.
A program mindhárom napján 2-2 foglalkozást tartottunk. A gyerekeket korosztály szerint osztottuk hat, húszfős csoportra. (A hiányzók miatt a csoportok létszáma változott a tervekhez képest.) A csoportok beosztása előzetesen történt, az itt tanító pedagógusok segítségével. A végleges csoport- és időbeosztás a következőképp alakult: november 25. 8:00-9:45 4/3. osztály, 16 fő; 10:00-11:45 7. és 8. osztály, 16 fő; november 26. 9:00-11:30 3/2. osztály, 23 fő; 13:00-15:30 5-6-7. osztály, 14 fő; november 27. 9:00-11:30 4/2. osztály, 14 fő; 13:00-15:30 5-6-7. osztály, 24 fő. A foglalkozások elsődleges célja a résztvevők önismeretének, empátiájának és együttműködési készségének erősítése volt, a metakommunikációs és verbális önkifejezés fejlesztésén keresztül, ehhez drámajátékokat és playback-színházi elemeket használtunk.

Az első foglalkozás előtt berendeztük a rendelkezésünkre álló két tantermet: a padokat kivittük a folyosóra, a székeket egy nagy körben helyeztük el, s izgatottan vártuk az első csoport érkezését. Ezen a napon igyekeztünk tartani az előzetesen kidolgozott óratervet mindkét csoporttal, azaz némi szabályjátékokon alapuló bemelegítés után rátértünk a playback-technika bevezetésére. Először frontálisan, kórusban dolgoztunk egy nagy körben. A játékvezető egyszerű kérdést intézett a körből valakihez (pl. Hogy érzed magad? Mi a kedvenc virágod? Mit szeretsz a legjobban csinálni?), majd azt kérte a többiektől, hogy a választ mutassák meg egy állóképben. Ezután a kérdezett kiválasztotta, hogy melyik áll legközelebb az ő elképzeléséhez, s mindenki lemásolta azt az állóképet. Következő lépésként az állóképek hangot is adhattak majd meg is szólaltak. A második szakaszban is frontálisan, egész csoportban dolgoztunk. Ekkor a játékvezető rövid történeteket kért a gyerekektől, s a többiek ezt mutatták meg állóképben. A hangsúly nem a dramatizáláson volt, hanem a mesélő érzéseinek bemutatásán. Ezután 15 perc szünet következett, melyet az udvaron focizva, ugrókötelezve, beszélgetve együtt töltöttünk a gyerekekkel.

A szünet utáni bemelegítő játékot követően négy darab négyfős kiscsoportban folytattuk a munkát, minden csoporttal egy-egy felnőtt dolgozott. (Ebben segítségünkre volt a Manna Kulturális Egyesület munkatársa, Bestel Judit, drámapedagógus. Köszönjük!) A kiscsoportokban mindenki elmesélt egy-egy történetet, amit a többiek 3-4 állóképben eljátszottak. A hangsúly itt is a mesélő, illetve a történet egyéb fontos szereplőinek az érzéseinek megmutatásán volt. A foglalkozások végén néhány kép megmutatásával számoltak be a kiscsoportok munkájukról.

Az első nap számos tapasztalattal járt, ezeket természetesen beépítettük a következő két nap tervezésébe. Mivel kedden és szerdán egy órával több időnk volt a foglalkozásokra, viszont a hétfői tapasztalatok alapján úgy gondoltuk, hogy a playbackes tömböt rövidíteni kell – az alsósoknál mindenképp – ezért több drámajátékot és a kicsiknél rajzolást is terveztünk és alkalmaztunk. A csoportokhoz igazodva a foglalkozások alatt ezeket az óraterveket igyekeztünk rugalmasan kezelni, hogy minél élvezetesebben, de egyben hasznosan tölthessük a rendelkezésünkre álló időt.

Bár nagyon örültünk, hogy lehetőségünk volt erre a munkára, s úgy gondoljuk, a résztvevő gyerekek is jól érezték magukat és tartalmas, hasznos volt számukra a foglalkozás, bízunk benne, hogy idővel egy hosszabbtávú, rendszeres foglalkozásokra épülő munkára is lehetőségünk adódik, hiszen valódi eredményt igazán ily módon lehetne elérni!