Bódvalenke törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben, Miskolctól 57 kilométerre északra. A településen 220-an élnek. A legutóbbi népszámláláson a lakosság 65%-a magyar, 35%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A gyakorlatban a népesség kilenctizede cigány.

Először jártunk Bódvalenkén. Az Irány Alaszka! című előadásunkat játszottuk a Kultúrházban, mintegy 100 néző előtt. Az előadás után találkoztunk Esti Nórával, egy kivételes Waldorf-pedagógussal. Nóra egy hónapból 3 hetet itt tölt, s minden nap átbiciklizik Lenkére, hogy segítse az ott élő gyerekek fejlesztését, tanulását. Nóra sokat mesélt nekünk az itteni körülményekről, a mélyszegénységről és az ebből fakadó problémákról, családokról, akikhez a családsegítő sem mer bemenni, roma és nem-roma lakosok közötti feszültségről, ami szintén elsősorban a szegénység következménye. Ezt az első beszélgetést még több követte, míg végül megszületett az elhatározás: szívesen működnénk együtt Nórával. Az azóta eltelt időben közösen kidolgoztunk egy hosszabb távú projektet, melynek egyik része az volt, hogy a faluban havi rendszerességgel drámafoglalkozást tartunk a gyerekeknek.

Ismét Bódvalenkére utaztunk, hogy az előadásunk mellett ismerkedjünk a helyiekkel, előkészítsük a terepet a későbbi foglalkozásokhoz. Az előadás – ez alkalommal a Cirkusz Ödön küldeménye – után családi vetélkedőt rendeztünk a nézőknek, melyen kb. 60 gyerek és felnőtt vett részt. Ez tulajdonképpen már közvetlenül a havi foglalkozások előkészítése volt. A jelenlévők öt, tíz-tizenkét fős csapatban játszottak együtt. A feladatok lényege – a szórakozáson kívül persze – az egymásra való figyelés és az együttműködés volt.

Pénzes Judit önkéntes munkatársunkkal és Esti Nórával kiegészülve tartottunk foglalkozásokat a gyerekeknek három korcsoportban: óvodásokknak, iskolásoknak és nagyoknak, azaz 15 év fölöttieknek. Összesen kb. 60 gyerek volt jelen. Elsősorban névtanulós, ismerkedős, jégtörő és koncentrációs játékokat játszottunk, egy-egy, illetve másfél órában. Ennek a napnak nagyon fontos tapasztalata volt, hogy az iskolás csoportban túl sokan vannak, így őket a továbbiakban ketté kellett osztanunk alsósokra és felsősökre.

Több önkéntes munkatársat vittünk magunkkal: pedagógusokat, zenészeket, szociális munkásokat: Pénzes Judit, Esti Nóra, Lakatos György, Dankó Eszter, Vadász Éva, Róna Péter tartott velünk. Már négy korcsoportot terveztünk, mivel azonban kevesebb gyerek jöttek el, összesen 24-en, ismét csak három korcsoportban dolgoztunk. Ezen a napon a bemelegítő és jégtörő játékokon túl a ritmusnak, éneknek és zenének volt fontos szerepe. A nagyok a színházi tabló fogalmával is megismerkedtek, és minden gyerek és fiatal nagyon élvezte a közös zenélést, amit Lakatos György, a Romano Glaszo Együttes vezetője irányított. A csapatok a nap végére saját csapatdalt írtak, melynek szövegét és dallamát is együtt találtuk ki. Főként az alsósoknál kihívást jelentett számunkra a gyerekek figyelmének folyamatos fenntartása. Következtetésünk az volt, hogy a gyakorlatoknak gyorsabban kell egymást váltaniuk. Inkább több újabb játékot kell játszani, mint egynek a különböző lépcsőfokait, fázisait.

Négy csoportban dolgoztunk: óvodások, alsó tagozatosok, felső tagozatosok és nagyok. 50 gyerek vett részt a foglalkozásokon, ahova ismét önkéntesekkel mentünk: Pénzes Judit, Esti Nóra, Fekete Kata, Fekete-Szabó Viola, Horváth Veronika jöttek velünk. Az ovisoknak Nóra tartott Waldorfos foglalkozást. Az alsósokkal koncentrációs és csendreflex játékokat játszottunk, illetve néhány alapvető színházi fogalmat is bevezettünk (térforma, térfelosztás, tabló). A nagyobbaknál elsősorban az együttműködési készségek fejlesztése volt a cél.