Testvérképek

“Pár éve azt mondta a tesóm, hogy neki én vagyok a karácsony. Akkor tudtam, akárhogy is állok éppen anyagilag, nekem (ahogy sok éve már) a jövőben is minden télen Németországban a helyem, kerüljön bármibe is az út. Három gyereke van, azóta unokája is, de a karácsony én vagyok.” (Várkonyi Judit) “Néha, például a játszótéren azt hazudtam alkalmi játszótársaknak, hogy van testvérem. Sokat hazudtam, fantáziáltam gyerekként, meséltem, mindenfélét, és sosem éreztem azt, hogy ez nincs rendben. Az életem része volt.” (Eszter) Mindenkinek az életét, sorsát alapvetően határozzák meg a testvéréhez, testvéreihez való kötődései, illetve a testvér hiánya. Az emberek önmaguk identitásának meghatározásakor gyakrabban alapoznak a testvérükhöz való viszonyukra, mint a szülővel való azonosulásra vagy ellenazonosulásra. Ebből indul ki a Tesvérképek projekt, melynek kapcsán testvértörténeteket gyűjtöttünk és felolvasókat állítottunk össze belőle. Az első alkalommal nők történeteit adtuk közre. Egykék, fiútestvérek, vagy lánytestvérek között felnőtt nők szemével néztünk rá a mai magyar családi viszonyokra, a kapcsolatainkra, gyerekeinkre. A projekt vezetője, az est szerkesztője és dramaturgja: Artner Szilvia A felolvasó színészek: Feuer Yvette, a Láthatáron Csoport alapítója és Háda Fruzsina, szabadúszó színész (Láthatáron Csoport, TÁP, Titkos Társulat etc.) volt. Zongorán játszott és énekelt: Kovács Linda. Az est során lehetőség nyílt arra is, hogy bárki felolvassa a magával hozott történetét. Ha az előadás előtt legalább 15 perccel érkezik és jelzi ezt a szervezők felé. A belépés ingyenes! Az előadás után a mulatság ajánlott.

“Olyan jó tesók vagyunk, amilyen jók csak tudunk lenni. Ez sokszor egyáltalán nem elég jó. Én például kiskoromban nemigen gondoltam figyelembe venni, hogy ő szegény nem tud járni. Szívattam. Vele pakoltattam be az iskolatáskámat, miután a kezébe nyomtam az aktuális napi órarendemet – és ezt a bepakolást az avasi lakótelep házgyári paneljának tenyérnyi gyerekszobájában egy felnőtt tolókocsiból végrehajtani egyáltalán nem volt egyszerű feladat.” (Szaniszló Judit) “Anyu kedvence volt, és ma is az. Annyi rosszat csinált, hogy őt kellett a legjobban szeretni. Egy időben, amikor apu elől már jó ideje bujkált, a mellettünk álló, omladozó házba költözött, ahová én soha nem mertem átmenni, pedig csak az udvari kerítést kellett volna átugranom, mert féltem a hatalmas gazokban sejtett kígyóktól. Anyu minden este átcsempészett neki egy-egy tál ételt, kenyeret.” (Jónás Tamás) “Elkezdtem a húgomnak felidézni azt a csodás tervet, ahogyan a jövőt képzeltük, a békés és boldog öreg éveinket. Egy nagy tengerparti apartmant tervezünk amúgy, amit többen bérlünk, kinek-kinek külön lakrésszel. Egy állandó szakács-takarító és egy nővér élne még velünk, mindezt eladott ingatlanaink és összedobott nyugdíjunk fedezi. A húgom nem értette, miért ebben az érzékeny pillanatban hozakodom elő ezzel a szerinte még igen távoli képpel.” (Karafiáth Orsolya) Ezúttal hivatásos szépírókat is felkértünk, hogy osszák meg velünk a testvéreikről, illetve a hiányzó testvéreikről szóló történeteiket. A mezőny pedig koedukált, férfiak és nők is vallanak komoly felnőtté vált húgocskákról, idegesítő bátyókról, nagyszerű öcsikékről, képzelt nővérekről. Mert testvére, de legalábbis testvérképe mindenkinek van! Az előadók: Feuer Yvette és Szegedi Tamás színészek, valamint Király Martina énekes, dalszerző. A zenés felolvasó után a szerzőkkel beszélgettünk, nem csak testvériségről. Az est szerkesztője és háziasszonya Artner Szilvia volt. Facebook esemény >>