Színházi és színházpedagógiai programok eljuttatása Közép- és Észak-Kelet Magyarországra és Erdélybe

Ózd, november 25-27: II. János Pál Pápa Katolikus Általános Iskola, 107 gyerek
Foglalkozásvezetők: Feuer Yvette, Manyasz Erika, Szegedi Tamás

Ebbe az iskolába már kicsit olyan, mintha hazamennénk, hiszen többször jártunk itt előadásainkkal, és három éve itt tartjuk nyári drámatáborunkat is. Ezeknek a programoknak köszönhetően több itteni gyerekkel is személyes, baráti kapcsolat alakult ki, közülük néhányan a mostani foglalkozásokon is részt vettek. A pályázat keretében 3 napon keresztül, összesen 6, 20-20 fős csoportnak tartottunk foglalkozásokat.
A program mindhárom napján 2-2 foglalkozást tartottunk. A gyerekeket korosztály szerint osztottuk hat, húszfős csoportra. (A hiányzók miatt a csoportok létszáma változott a tervekhez képest.) A csoportok beosztása előzetesen történt, az itt tanító pedagógusok segítségével. A végleges csoport- és időbeosztás a következőképp alakult: november 25. 8:00-9:45 4/3. osztály, 16 fő; 10:00-11:45 7. és 8. osztály, 16 fő; november 26. 9:00-11:30 3/2. osztály, 23 fő; 13:00-15:30 5-6-7. osztály, 14 fő; november 27. 9:00-11:30 4/2. osztály, 14 fő; 13:00-15:30 5-6-7. osztály, 24 fő. A foglalkozások elsődleges célja a résztvevők önismeretének, empátiájának és együttműködési készségének erősítése volt, a metakommunikációs és verbális önkifejezés fejlesztésén keresztül, ehhez drámajátékokat és playback-színházi elemeket használtunk.

Az első foglalkozás előtt berendeztük a rendelkezésünkre álló két tantermet: a padokat kivittük a folyosóra, a székeket egy nagy körben helyeztük el, s izgatottan vártuk az első csoport érkezését. Ezen a napon igyekeztünk tartani az előzetesen kidolgozott óratervet mindkét csoporttal, azaz némi szabályjátékokon alapuló bemelegítés után rátértünk a playback-technika bevezetésére. Először frontálisan, kórusban dolgoztunk egy nagy körben. A játékvezető egyszerű kérdést intézett a körből valakihez (pl. Hogy érzed magad? Mi a kedvenc virágod? Mit szeretsz a legjobban csinálni?), majd azt kérte a többiektől, hogy a választ mutassák meg egy állóképben. Ezután a kérdezett kiválasztotta, hogy melyik áll legközelebb az ő elképzeléséhez, s mindenki lemásolta azt az állóképet. Következő lépésként az állóképek hangot is adhattak majd meg is szólaltak. A második szakaszban is frontálisan, egész csoportban dolgoztunk. Ekkor a játékvezető rövid történeteket kért a gyerekektől, s a többiek ezt mutatták meg állóképben. A hangsúly nem a dramatizáláson volt, hanem a mesélő érzéseinek bemutatásán. Ezután 15 perc szünet következett, melyet az udvaron focizva, ugrókötelezve, beszélgetve együtt töltöttünk a gyerekekkel.

A szünet utáni bemelegítő játékot követően négy darab négyfős kiscsoportban folytattuk a munkát, minden csoporttal egy-egy felnőtt dolgozott. (Ebben segítségünkre volt a Manna Kulturális Egyesület munkatársa, Bestel Judit, drámapedagógus. Köszönjük!) A kiscsoportokban mindenki elmesélt egy-egy történetet, amit a többiek 3-4 állóképben eljátszottak. A hangsúly itt is a mesélő, illetve a történet egyéb fontos szereplőinek az érzéseinek megmutatásán volt. A foglalkozások végén néhány kép megmutatásával számoltak be a kiscsoportok munkájukról.

Az első nap számos tapasztalattal járt, ezeket természetesen beépítettük a következő két nap tervezésébe. Mivel kedden és szerdán egy órával több időnk volt a foglalkozásokra, viszont a hétfői tapasztalatok alapján úgy gondoltuk, hogy a playbackes tömböt rövidíteni kell – az alsósoknál mindenképp – ezért több drámajátékot és a kicsiknél rajzolást is terveztünk és alkalmaztunk. A csoportokhoz igazodva a foglalkozások alatt ezeket az óraterveket igyekeztünk rugalmasan kezelni, hogy minél élvezetesebben, de egyben hasznosan tölthessük a rendelkezésünkre álló időt.

Bár nagyon örültünk, hogy lehetőségünk volt erre a munkára, s úgy gondoljuk, a résztvevő gyerekek is jól érezték magukat és tartalmas, hasznos volt számukra a foglalkozás, bízunk benne, hogy idővel egy hosszabbtávú, rendszeres foglalkozásokra épülő munkára is lehetőségünk adódik, hiszen valódi eredményt igazán ily módon lehetne elérni!