Előadásunk az életközepi válság problémáit vizsgálja női szemszögből. A színdarabban körbejárjuk, miért kerülnek válságba a nők életük derekán, s milyen természetű ez a krízis. Hogyan éljük meg, mi nők, az öregedést? Hogyan viszonyulunk a fizikai változásokhoz, és ahhoz, amit ezek a változások okoznak?

Az öregedés, csakúgy, mint a nők életkor alapján történő társadalmi megítélése (ageizmus) különösen sok kérdést vet fel. Hogyan lehet egy nőnek „méltósággal”, jól megöregedni? Mit vár el a társadalom és milyen szerepei lehetnek egy 45+-os nőnek? Mit ér a nő, ha már nem fiatal? Ha nem olyan vonzó? El tudja-e fogadni önmagát e változásban, szembe tud-e nézni saját félelmeivel, vágyaival? Az érett női lét kérdései aztán elvezetnek bennünket magának a létnek a nagy filozófiai kérdéseihez is: mi dolgunk van még a világban? Miben tudunk még hinni?

Előadásunk formailag a varieté műfaját idézi meg, melyben laza dramaturgiai kötelékekkel kapcsolódnak egymáshoz etűdök és zenés, táncos dalbetétek. A produkció hangvétele intim és személyes, s noha az öregedés és az elmúlás sötét tónusú témák, az előadás mégis humoros, önirónikus és felszabadító. Bár a színdarab dramaturgiai szerkezete a varieté műfaj miatt töredezett, a darab elemei vezérmotívumokon keresztül összekapcsolódnak; például az előadásban szereplő öt igen különböző női karakter életútja különféle helyzetekben keresztezi egymást az etüdökben. A szerepek kidolgozásakor célunk volt, hogy többféle élethelyzetből és szemszögből, minél szélesebb társadalmi perspektívából tekintsünk a témára. A darab egy színésznő, egy pszichológus, egy könyvelő, egy háztartásbeli anya és egy szociális munkás élethelyzeteit villantja fel. Az etűdök fókuszpontjaiban olyan döntési helyzetek állnak, amelyek sorsfordítók lehetnek női szereplőink számára, s azáltal, hogy meghozzák vagy épp elodázzák a döntést gyökeresen megváltoztathatják az életüket.