Két idegen lény landol a Földön. Az űrlények a Hihiránusz bolygóról érkeznek, ugyanis bolygójuk energiakészlete kifogyóban van. Nagy Hihirex, Hihiránusz uralkodója azzal bízta meg őket, hogy töltsék meg a hihimétert, Hihiránusz energiaszolgáltató edényét; ha kell, járják be az egész a galaxist. Az űrlények hajója azonban elromlik és ők véletlenül épp a Földön landolnak, pont a közönség között. Vajon hogy fogják magukat megértetni a gyerekekkel? Hisz nem beszélnek földi nyelven, s a földlakók, úgy tűnik, nem értenek hihirániul. További nehézség, hogy az űrlények, Jampó és Pojka nem tudják, mitől telik meg a hihiméter. Ez azonban nem szegi kedvüket; a gyerekek aktív segítségével rendületlenül próbálkoznak mindenfélével, miközben egyre jobban összeismerkednek a gyerekekkel. A hihiméter telítődik is, csak még mindig senki nem tudja, hogy mitől. Amikor Jampó és Pojka kifogynak az ötletekből, behozzák HiRobitot, Hihiránusz legviccesebb lényét, a táncoló-szájdoboló robotot. Nem kevés robotvezérlési összetűzés és kalamajka után Hirobit és a gyerekek rájönnek, hogy a hihiméter bizony a gyerekek nevetésétől telik meg; és mire erre rájönnek, már meg is telt. HiRobit, Jampó és Pojka hihiráni köszönődalukkal búcsúznak a gyerekektől (amit már a gyerekek is megtanultak) és boldogan indulnak haza.
