"A produkció ötvözte a színjátszás, a bábjáték és a drámajáték elemeit, épített a gyerekek képzelőerejére. “A mutatványos”, egyedi, különleges ruházatukkal, - melyen a roma kultúra motívumait is felfedezhetjük - és különleges gépezetekkel, ami elvarázsolta a gyerekeket, színvonalas produkciót nyújtottak."

„A színdarabotok olyan valósághű volt, hogy egy idő után élethűnek (valósnak) éreztem ezt a darabot. A lelkem mélyére hatott ez a játék, és az igazat megvallva még fejbe is vágott egy kicsit.:) Érzelmekkel, drámával és királyi színészi érzékkel játszottatok! :)”

" Vigyék ezt a darabot tovább, hogy tudja meg minden gyerek, hogy ilyet nem szabad csinálni. Hogy ne engedjék magukat befolyásolni más lányoktól."

"Hogy mi is a „Mianyánk”? Két színésznő, 140 perc és egy elképesztő előadás. Az egész darabot két színésznő – Romankovics Edit és Feuer Yvette – adta elő nekünk. Bár több szerepet játszottak, és azokat folyamatosan váltogatták, az előadás könnyen követhető és érthető volt. A „Mianyánk” nemcsak szórakoztatott, hanem mélyen el is gondolkodtatott bennünket. Szó esett a családon belüli „sötét” titkokról, hazugságról, lelki sérelmekről és ezek kezeléséről is. Az előadás nagy hatással volt ránk, olyan gondolatokat ébresztett, amelyekre a mindennapokban nem biztos, hogy gondolnánk. Örülünk, hogy láttuk, fantasztikus élmény volt."

„Nagyon tetszett az előadás, szuper a slam poetry-stílus. Laza, szókimondó és fiatalos. A két főszereplő nagyon jól szerepelt, teljesen beleélték magukat a szerepbe, és természetesen viselkedtek. A játékok azért tetszettek, mert így olyan gyerekekkel is beszéltem, akikkel amúgy nem, és igazából ők is nagyon aranyosak.”

„Jó volt a zene, meg úgy beszéltetek mint mink. Az iskolában így nem lehet.”

„Elgondolkodtató, vicces és jókor jött!”

"Egész más élmény így testközelből színészi előadást látni. Legjobban az tetszett, hogy a mi instrukcióink alapján dőlt el a történet vége."

„Elgondolkodtató darab, érdekes dramaturgiával. Tetszettek a szereplő- és időváltások. A végén a csoportfeladatok jók voltak, ügyesen kezelték a foglalkozás vezetők a diákok nem odaillő reakcióit is. Már nem először tapasztalom, hogy a diákok eleinte nem értik, hogy beleszólhatnak a darabba, a kérdések valódiak, válaszra várnak. Lehet, a jólneveltség, a színházban “csak” nézők vagyunk szerep megszokása az ok? Talán ezért jöttek lassan, nehezen a válaszok.
Köszönöm, hogy részesei lehettünk az élménynek.”

"A darab jól "ismeri" azt a szociokulturális hátteret, miliőártalmakat, ahonnan ezek az egyéni és közösségi drámák indulnak, ahol keletkeznek. Az alkotók jártassága a megjelenített szubkultúrákban a szereplők hiteles közvetítése által teljes mértékben igazolódott, "átjött"…Döbbenet volt látni a reakciókat, az arcok változását, a szemek párásodását, a kényelmetlen feszengést egy- egy fiatalnál, akikről tudom, számukra az eljátszott szerepek, sorsok - a sorsuk, vagy szeretteik sorsa."