"Nagyon élveztem. Jó volt maga a történet. Nagyon jól eljátszották. Jó, hogy beleraktak csoportos feladatokat. Egyszerre volt izgalmas, érdekes, komoly, megrázó és vicces. Külön tetszett az, hogy mi fejezhettük be a történetet. Én nagyon élveztem személy szerint. Jó volt a tanulsága, nem lenne jó senkinek, ha nem találkozna az édesanyjával, és elfelejtené egykori barátait."

"Tetszett nekik, hogy a színészek szinte az orruk előtt játszanak, ez sokkal közelebb hozta hozzájuk az előadást. Ami azonban igazán megfogta őket, az az volt, hogy az egyik szereplő már az előadás közben is megszólította a tanulókat, és bevonta őket a történet alakulásába, majd a feldolgozás fázisában a diákok maguk is alakíthatták a történéseket saját ötleteik alapján. Az előadás utáni foglalkozás megkönnyítette számukra a feldolgozást, illetve lehetőséget kaptak saját véleményük kifejezésére is."

„Ez egy nagyon jópofa módszer arra, hogy hogy idegen emberek fontos témában meg merjenek szólalni, és beszélgetni egymással, plusz közbe-közbe szórakozni is.”

„Köszönjük az együtt-érzést, együtt-gondolkodást, ebben a csodás rendhagyó színházi előadásban! Úgy éreztük magunkat, mintha egy baráti társasághoz érkeztünk volna. Köszönjük a foglalkoztatást!”

"Nagyon tetszett az előadás. Jó volt, hogy a színészek tisztában voltak azzal, hogy sokak számára kínos ez a helyzet (az együttjátszás, interakció), és próbálták oldani a feszültséget. A játékok izgalmasak voltak."

„Nagyon tetszett az előadás, szuper a slam poetry-stílus. Laza, szókimondó és fiatalos. A két főszereplő nagyon jól szerepelt, teljesen beleélték magukat a szerepbe, és természetesen viselkedtek. A játékok azért tetszettek, mert így olyan gyerekekkel is beszéltem, akikkel amúgy nem, és igazából ők is nagyon aranyosak.”

„Elgondolkodtató darab, érdekes dramaturgiával. Tetszettek a szereplő- és időváltások. A végén a csoportfeladatok jók voltak, ügyesen kezelték a foglalkozás vezetők a diákok nem odaillő reakcióit is. Már nem először tapasztalom, hogy a diákok eleinte nem értik, hogy beleszólhatnak a darabba, a kérdések valódiak, válaszra várnak. Lehet, a jólneveltség, a színházban “csak” nézők vagyunk szerep megszokása az ok? Talán ezért jöttek lassan, nehezen a válaszok.
Köszönöm, hogy részesei lehettünk az élménynek.”

„Látni saját magad másban egyszerre megnyugtató és felkavaró érzés. És mivel sikerült ezt kiváltani, így az előadás már elérte célját.” 

"Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni. A foglalkozás a történetet az otthon kérdéskörével dolgozta fel: kinek mit jelent az otthon, mi az, amit innen magával vinne, amit sohasem szeretne elfelejteni…"