"Tetszett nekik, hogy a színészek szinte az orruk előtt játszanak, ez sokkal közelebb hozta hozzájuk az előadást. Ami azonban igazán megfogta őket, az az volt, hogy az egyik szereplő már az előadás közben is megszólította a tanulókat, és bevonta őket a történet alakulásába, majd a feldolgozás fázisában a diákok maguk is alakíthatták a történéseket saját ötleteik alapján. Az előadás utáni foglalkozás megkönnyítette számukra a feldolgozást, illetve lehetőséget kaptak saját véleményük kifejezésére is."

"Igazából en mar az elején kissé furán éreztem magam, mert az a jelenet, amikor a szülők kiabáltak egymással, arra emlékeztetett, amikor anyuék veszekedtek kiskoromban mielőtt elváltak. Éreztem, hogy a drog is téma lesz az előadás kapcsán, mivel ez mostanában elég sok helyen megjelenik, ez is mélyen érintett, mivel sok olyan jó barátom van, akik éltek/élnek ezzel... Meglepetés volt számomra, hogy az anya kínálgatta a fiút, mert általában erre a fiúk szoknak rá az anya tudta nélkül. Bennem igen sokszínű érzéseket keltett az előadás (szomorúság, félelem, sajnálat...)."

"Rendhagyó irodalomórának is beillettek a sorok, amiket közösen alkottak az előítéletről, a konfliktuskezelésről. De kívül ülve is érezhető volt egy-egy nagyobb etap végén a nagy csend, ahol kicsit megállva, elhűlve, vagy épp értetlenül egymásra nézve megtörténtek a felismerések. Számomra nehéz volt a körön kívül, passzív szemlélődőként részt venni, de így figyelhettem a diákok nonverbális kommunikációját, egymáshoz való viszonyát és tudatosíthattam, egy-egy témafelvetés mekkora hatást tehet, mekkora felelőssége van egy tanárnak."

"- Megrázó volt.
- Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.
- Olyat is megtudtam, amit nem tudtam eddig.
- Megtudtam, hogy hogy lehet segítséget kérni."

"Érdekes, egyedi megjelenésükkel még az előadás kezdete előtt felkeltették a tanulók érdeklődését. Ruházatuk, mely különleges jelleget kölcsönzött viselőjüknek, kiváltotta a közönség tetszését. Érdekes gépezetük szintén feltűnést keltett. A figyelem az előadás alatt folyamatosan megmaradt a nézők körében. Ezt a különböző drámapedagógiai elemekkel: mimikával, gesztikulációval, hanglejtéssel, hangerő változásával sikerült megtartani. Változatos  mozgással, zörejekkel, dalokkal tették elvezetesse a műsort. A produkció alatt bevonták a nézőket is az előadás menetébe, így a gyerekek is részesei lehettek a műsornak. Komplex élmény során sok vicces elemmel is találkoztunk."

"Nagyon tetszett az előadás. Jó volt, hogy a színészek tisztában voltak azzal, hogy sokak számára kínos ez a helyzet (az együttjátszás, interakció), és próbálták oldani a feszültséget. A játékok izgalmasak voltak."

„Nagyon jól éreztem magam, tetszett, és megindító is tudott lenni, miközben nevettünk is.”

"Az előadás drámai erejével, fordulatos történéseivel maximálisan bevonja a középiskolás korosztályt. A történet erős, kamaszokat nagyon megérintő kérdésfeltevései pedig egy nagyon ígéretes feldolgozó foglalkozást tudnak generálni. A darab színészei a tanárok és diákok számára rendkívül kielégítő, jó hangulatú foglalkozást tartottak, ami nagyon jó levezetése volt a darab által feldobott már-már túlzottan magasnak tűnő labdáknak. A feldolgozó foglalkozáson a diákok aktivitása igazolja a megdöbbentően erős történet legitimitását."

„Fantasztikus emberi környezet. Kedves emberek, egyedi közösség, sok dolog kis térben, ami már innen kilépve hiányzik. Köszönöm, hogy itt lehettem:)”

"A gyerekekhez közelálló téma magával ragadta a nézőket, majd az előadás befejezéséhez a gyerekekből alakult csoportok szerkesztettek záró felvonást, melyet elő is adtak egymásnak és a színészeknek. A csoport és az iskola között több éves kapcsolat alakult ki, hiszen az általuk feldolgozott témák, nagyon közel állnak az iskola pedagógiai hitvallásához, az elfogadáshoz, a befogadáshoz, a közösségformáló tevékenykedtetéshez, a csoportmunka során elért közös sikerekhez, az egymás segítéséhez."