Igen, tetszett a drámaprogram, csak én még itthon is alig merek megszólalni, nemhogy így, és ezért fura volt. Viszont tetszett, hogy sokszor teljesen elvesztettem a fonalat, de mégis a végére összeállt, hogy most akkor mi is van. Teljesen jó volt az egész, mert én is ilyen kesze-kusza ember vagyok."

"Szerintem nagyon élethű volt az előadás. Sok embert ismerek, akikkel ez a történet valójában igazából is megtörtént. Egyébként tetszett az előadás, tetszett benne, amit énekeltek. Egyedül csak Mario szerepe nem tetszett, mert rossz ember volt."

„Nagyon tetszett az előadás! Nem volt hangos és élvezetes volt! És nem volt hosszú sem! Köszönjük!”

"A gyerekek izgatottsága mindvégig nyomon követhető volt. Az eleinte zárkózottak az előadás közepére kezdtek megnyílni. A kezdeti poénos befogadás a nyitások után kezdett elmélyülni a gyerekekben és átalakult a „lélek-be-fogadó” színház alapvető céljának eléréséhez: „a velem is megtörténhet”, „én is ilyen vagyok” élmény kialakulásához, ami ezeknél a gyerekeknél igen nagy dolog. A magam részéről csak gratulálni tudok az előadáshoz. Hetente kellene ilyen!"

"Külön érdekessége a foglalkozásnak, hogy egy-egy jelenetet követően a tanulóknak lehetőségük van kisebb csoportokban megbeszélni, feldolgozni a látottakat és hallottakat, és mélyen elgondolkodni. A foglalkozás a történetet az otthon kérdéskörével dolgozta fel: kinek mit jelent az otthon, mi az, amit innen magával vinne, amit sohasem szeretne elfelejteni…"

"Véleményem szerint az Ablak (Window) című darab úgy fejeződik be, hogy miután az ablakon kitekintve Dan azt mondogatja, hogy "A gyerekért, a gyerekért", megváltoztatja az életét, mégpedig oly módon, hogy elmegy egy árvaházba, ahonnan adoptál egy gyermeket és felneveli. Megpróbál neki olyan hátteret biztosítani, hogy ne kelljen megélnie azt, amit neki kellett, s hogy normális gyermekkora legyen. A darabban pedig az tetszett, hogy nem színházban dolgozó színészek meglepő módon olyan profizmussal és beleéléssel adták át azt az üzenetet, amit közvetíteniük kellett, hogy elképedtem. Ilyet még színházban sem láttam, olyan volt, mintha tényleg ott lettem volna. Olyan meghatározó szerepet játszott az életemben, mint ahogy két kedvenc könyvem is (Janne Teller - Semmi, Janne Teller - Minden), hogy megváltoztatta a világról alkotott képemet. Meghatározó élmény volt számomra."

„Nekem hihetetlenül csodás élmény volt ilyen közelről végignézni az előadást. Az, hogy bevontak minket is még közvetlenebbé és élvezhetőbbé tette az előadást. Számomra érdekes volt, hogy két személy rengeteg karaktert alakított. Eszméletlenül élethű volt, teljesen átjött az üzenete a darabnak. Az utána lévő program is tetszett, hogy mi találhattuk ki a történet végét, illetve mindenki hozzáadhatta a saját gondolatát. Összességében én nagyon élveztem, örülök, hogy részt vehettem ezen a programon.”

"Számomra a darab nagyon felkavaró volt. Szerintem ez a történet bármelyikünkkel megtörténhetett volna, sőt több olyan korú és lány ismerősöm is van, aki ugyanezt átélte, vagy benne volt ugyanebben a helyzetben. Jó volt hallani, hogy van segítség, ha ilyen helyzetbe kerülnénk. Nagyon életszerű volt a vonaton a kalauz megnyilvánulása a jegyek ellenőrzésénél. Rossz volt hallani, hogy milyen előítélettel rendelkezik az állami gondozottakkal és a roma származásúakkal szemben."

"Megragadó, hiteles, pontos felépítése a színpadon a Miller család történetének. Köszönöm."

„Ez egy nagyon jópofa módszer arra, hogy hogy idegen emberek fontos témában meg merjenek szólalni, és beszélgetni egymással, plusz közbe-közbe szórakozni is.”