„Milyen a jó előadás? Hat rám! Egész úton hazafelé azon gondolkodám...Asszociációkat indít el bennem, elgondolkodtat. Tényleg ilyen befolyásolható lennék? Kifelé jövet ilyeneket mondanak a társaim is. Ilyenkor születik meg a csoda, a katarzis, amikor együtt létezik a néző és a színész. Hétfőn is megszületett ez a csoda. A Bohócok a láthatáron interaktív előadását láthattuk, élhettük át. Volt itt slam poetry, erőszak, Nietzsche és életmód-tanácsadás. Amit leginkább kiemelnék, az az interaktivitás: még a legcsendesebb és legfélénkebb diákok is felszabadultak és játszottak. Ezt nevezem én sikernek: szórakoztat, tanít és részévé tesz.”

"Köszönjük előadásukat, számomra érthető, aktuális és minőségi előadást láthattam!"

„Nekem nagyon tetszett és százszor is újra tudnám nézni. Ajánlom ezt a darabot annak, aki szereti a családi drámákról szóló előadásokat, a megható történeteket. Jó tapasztalatszerzés, megmutatja, hogy az ember környezete mit tud tenni életével, hogy lehet elrontani az életedet egy rossz döntéssel. Egyszóval tanulságos.”

"Élvezetes volt az előadás, annak ellenére, hogy csak két színésznő játszotta a szerepeket. Igazi családi történetet mesélt el, ami bárkivel, bármikor megeshet. Babunak azt tanácsolom, ha olyan helyzetbe kerül mint a nagymamája, akkor mondja el minél előbb a 'titkot' , mert nem biztos, hogy Babu gyermeke ugyanolyan személyiségű lesz mint az anyukája."

"Bizony mondhatom, hogy rám is nagy hatással volt az előadásotok. Részesének, tehetetlen szereplőjének éreztem magam, és amikor épp ki tudtam pillanatokra vonódni, akkor meg a diákjaimat néztem, hogy ki mennyire van benne a történetben, tehát tulajdonképpen akkor is az általatok létrehozott rezgésben voltam. Jó volt átélni a foglalkozáson, hogy mennyire alkotói lettek a diákok is a levezető folyamatoknak. Milyen mértékben ki tudták magukból adni a felgyülemlett érzéseket, érzelmeket."

"Mikor tettünk meg mindent a fiatalért?”… Ezek olyan kérdések, amelyekről fontos a közös előregondolkodás, mert ahogyan a darab is mutatta, jöhet olyan helyzet, amelyben majd csak percek állnak rendelkezésünkre, hogy hassunk, és jobb belátásra bírjunk. Különösen értékessé teszi számunkra a foglalkozáson összegyűjtött érveket, hogy maguk a fiatalok adták az ötleteket hozzá, hiszen ki tudná legjobban, mivel lehet meggyőzni őket, ha nem ők maguk? Szívből remélem, hogy az Önök rendkívül hiteles, megrázó előadása, és az azt követő feldolgozó foglalkozás során sok gyerekben megszületett és elraktározódott valamilyen felismerés a hasonló helyzetek veszélyeivel kapcsolatban, elültetve bennük az óvatosság magját, ami egyszer majd szükség esetén, hasonló helyzetben működésbe léphet. És talán azt is lehetővé teszi, hogy a fiatal állami gondozott lányok és fiúk ne megtiport gyermeki vágyaik beteljesülésének kulcsát lássák a nekik felkínált „lehetőségben”, hanem a veszélyforrást és a mögötte álló manipulatív, embertelen számítást, és képesek legyenek azt kimondani, hogy Nem."

"A Bohócok a láthatáron csoport darabját nézhették meg alsósaink április 6-án, pénteken. Egy igazán mozgalmas, energikus történetbe csöppentünk. Először is megismertük a modern kor vívmányát: a Pucerátor 2000 nevű hiper-szuper tisztítógépet, mely egyszerre idézte meg a kissé rámenős reklámok világát, és a vásári komédiák magával ragadó hangulatát. Az előadás erénye, hogy mindvégig fenntartotta a gyermekek figyelmét, nemcsak azzal, hogy ők is részesei lehettek a történetnek, hanem a látvány, a szereplők jelmeze, a közvetlen, barátságos, humoros előadásmód is ezt szolgálta. A darab egyszerre volt modern és klasszikus. Az életet mozgató örök ellentét, a jó és a rossz harca, s végül a jó győzedelmeskedése. A gyerekek nagy élvezettel találták meg helyüket a mesék varázslatos világában, ahol minden életre kelhet, egy ing, egy kendő, s még az is kiderül, hogy a zsebükben csillagpor lapul."

„Nagyon jól éreztem magam, tetszett, és megindító is tudott lenni, miközben nevettünk is.”

"Volt néhány jelenet, ahol ki akartam menni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy legszívesebben közbeléptem volna. Nem túl szociálisan. :)"

„Köszönjük az együtt-érzést, együtt-gondolkodást, ebben a csodás rendhagyó színházi előadásban! Úgy éreztük magunkat, mintha egy baráti társasághoz érkeztünk volna. Köszönjük a foglalkoztatást!”