„Huh, nem is emlékszem mit írtam utána a vendégkönyvbe. De az biztos, hogy akkor is huh-val kezdődött. Zúzós, nyomokban ismerős, összességében megrendítő. Bárcsak úgy lenne, hogy egy színházi előadás égeti a kalóriát a nézőben is,ha az odatapasztja a székéhez. Minden csaj, minden anya így akarna fogyni...Nagyon Gratulálok Yvette Feuer és a Láthatáron Csoport érintettjei, Sisso Artner köszönöm a meghívást és a beszélgetést is szerettem utána, Ti meg ha jót akartok magatoknak , menjetek és nézzétek meg!”

"Az tetszett a legjobban, hogy kipróbálhattam magam színészként. "

„Nagyon pontos, jó darab, fantasztikus kreatív rendezés, nagy élmény.”

"Az ablak szerintem átvitt értelemben ugyanazt a szerepet tölti be, mint egyébként. Kitekintést kaphatunk tőle a világra, jelen esetben a negatív oldalára, hiszen az édesanya kezdetektől fogva a negatívumokat, az elrettentő híreket ragadja meg, mint például a háború, vagy az édesanya a kiszúrt szemű gyerekkel. Összességében számomra egy tükör volt és utólag a darabra gondolva, tudván, hogy ez bárkivel megtörténhet, szeretnék segíteni az ilyen helyzetben lévőkön. Örülök, hogy láthattam, mert hozzám tett valamit."

"Kiskosztümben, körül kívül, de meglátom a lényeget:
Múltban élve, jövőt félve nem játék az életem.
Kire gondolsz? Csak magadra? Mindig másra? Egy se jó!
Kimondható kis szavakból épül fel a léghajó.
Más szemszögből megfigyelve, jobban látszik a kép.
Bátrabban is kiálthatjuk, mikor kell, hogy hé!
Sorok közül kiérezve, egy jó szóra kiéhezve,
Szófelhőkből kiolvasod, a kritika lételem.
Felderengő értelmiség hétköznapja hogy telik?
Együtt érez. Többet gondol. Nem tesz semmit? El ne hidd!
Tizennégy év az nem kevés, hastag gyermek szív, seb, ész.
Begyűrűzött Prométheusz tüzes hittel van remény!
Hálás szívvel, köszönettel, slammel teljes a jelen.
Bohócok a Láthatáron ezt jelenti most nekem."

"Mielőtt eljöttem volna, utána olvastam a történetnetnek. A teret ismertem, így már a térbe képzeltem el, hogy milyen lesz majd az élmény, hogyan elevenedik meg, kel éltre a falak között. Megrázónak, fájdalmasnak, mégis olyannak képzeltem, amin majd tudok egy kicsit mosolyogni is. Megrázott, fájt, mosolyogtam."

„Imádtam a szereplőket, es a „műsorvezető” „tárlatvezető” hölgy, zseniális! Azért, mert ő tényleg ez a fazon!”

"A gyerekekhez közelálló téma magával ragadta a nézőket, majd az előadás befejezéséhez a gyerekekből alakult csoportok szerkesztettek záró felvonást, melyet elő is adtak egymásnak és a színészeknek. A csoport és az iskola között több éves kapcsolat alakult ki, hiszen az általuk feldolgozott témák, nagyon közel állnak az iskola pedagógiai hitvallásához, az elfogadáshoz, a befogadáshoz, a közösségformáló tevékenykedtetéshez, a csoportmunka során elért közös sikerekhez, az egymás segítéséhez."

"Volt néhány jelenet, ahol ki akartam menni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy legszívesebben közbeléptem volna. Nem túl szociálisan. :)"