"Diákjaink gyakran természetesnek tartják az őket körülvevő szellemi, fizikai terrorizálást, érzelmi zsarolást, mivel más mintával alig találkoznak. A színdarabok segítséget nyújtanak számukra a fenti állapotok felismerésében.
Az előadások utáni beszélgetések, foglalkozások segítettek feldolgozni a színdarabok által nyújtott meglehetősen intenzív élményeket, és egymás gondolatainak megismerése, valamint a közös gondolkozás által az adott helyzetből kivezető megoldási utak vázolódtak föl."

"Tetszett nekik, hogy a színészek szinte az orruk előtt játszanak, ez sokkal közelebb hozta hozzájuk az előadást. Ami azonban igazán megfogta őket, az az volt, hogy az egyik szereplő már az előadás közben is megszólította a tanulókat, és bevonta őket a történet alakulásába, majd a feldolgozás fázisában a diákok maguk is alakíthatták a történéseket saját ötleteik alapján. Az előadás utáni foglalkozás megkönnyítette számukra a feldolgozást, illetve lehetőséget kaptak saját véleményük kifejezésére is."

„Előadás közben mindig más hangulatot éreztem. Volt, hogy nevettem, volt, hogy megijedtem, ugyanakkor néha szomorúságot éreztem, máskor együtt éreztem az anyukával. Néha azt éreztem, akkora feszültséget sugároz az előadás, hogy legszívesebben kimentem volna. Nagyon felkészületlenül ért ez a drámai színdarab. Ilyen helyzetben nem voltam még. Szerettem volna közbelépni a történésekbe. Meg akartam akadályozni az öngyilkosságot. Elejét vettem volna a tragédiának.”

"Megdöbbenően professzionális volt az egész, látszott, hogy teljesen átéltétek a szerepet. Magam is amatőr színjátszó voltam, hidd el, jó szemem van az ilyesmihez."

"Gratulálok a téma feldolgozásához. Számomra az utóbbi idők legnagyobb élménye ez a két könyv, s az előadás sem okozott csalódást."

„Imádtam a szereplőket, es a „műsorvezető” „tárlatvezető” hölgy, zseniális! Azért, mert ő tényleg ez a fazon!”

“Érdekes, elgondolkodtató előadásban volt részünk. Nagyon tetszett, mert olyan emberekkel is volt lehetőségünk találkozni vagy beszélni, akikkel amúgy nem beszélünk akaratlanul vagy akaratlagosan is akár.”

"A Prométheusz-előadásra mindenki eljött, huszonvalahány fiú és négy lány. Jó volt nézni, ahogy csillog a szemük, slamet írnak, mondják a véleményüket. Sebek szakadtak fel, de szeretik, ha provokálják őket, én nagyon büszke voltam. A végén pedig egyöntetűen mondták, hogy “kurvajóvolt”."

"Lenyűgöző a "lányok" játéka is, engem azonban az az elfogadás, hivatástudat bűvölt el, ami sugárzik belőlük."

"Az elején féltem, hogy kicsit színjátszó szakkör jellegű lesz. De erről szó sem volt. Nagyon színvonalas előadás volt. Az egész nagyon elgondolkodtató volt."